Szülinap

Megünnepeltük ma Katát. Én nagyon jól éreztem magam. Liza egészen odavolt, hogy látja végre a gazdikat, másfél hete nem találkoztak. Egy kisebb féltékenységi jelenetet is rendezett, mikor úgy érezte, hogy anyu már eleget foglalkozott Bencével, és már szeretgethetné inkább őt :) Bence már úgy közlekedik, mint a villám, és beszélget is, bár még nem érthető, amit mond. De a lényeg, hogy egyfolytában mondja :)

 

Reggel úgy döntöttünk, ma elvisszük a kutyát orvoshoz, mert nagyon ijesztő volt, ahogy kímélte a jobb hátsó lábát. Úgyhogy a szülinapról szépen elautóztunk az orvoshoz, ahol egy óra várakozás után sorra is kerültünk. Egy olyan kutyus volt előttünk, aki kiesett egy első emeleti ablakból - nem semmi. Lizát megnyomorgatták, megröntgenezték, és kiderült, hogy a térde fáj, mert begyulladt az ízület, valamint meszesedik a gerince. Horribilis összeget hagytunk ott ahhoz képest, hogy kapott egy darab szurit, két gyógyszert és megröntgenezték. A körömvágás ingyen volt. Amióta manikűröztetjük a kutyát (muszáj, mert nagyon hosszúra megnőnek a karmocskái, és csúszkál meg nagyon karmol), ez az orvosnő volt az első, aki nem vágott bele az irhájába. Nagyon kedves volt megint mindenki, ahogy ezt itt megszokhattuk :) Liza teljesen pánikba esett már a váróban, úgyhogy a körömvágás előtt kértem rá szájkosarat. Nem kell a dráma, hogy megharapja az orvost. Még el is tűrte, hogy feladják rá, de onnantól kezdve nagyon sírt. Remélem, a szuritól meg a gyógyszerektől rendbe jön a lába, és esetleg lassabban megy tönkre a gerince... Azért vigyázunk rá, a harmadikra csak ölben közlekedik, és az esetek felében lefelé is visszük. Hiába, na :) Már öreglány.

 

Tominak van állása, úgyhogy lassan talán talpra állunk. De jó lenne már :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai