Mindenféle

Liza nálunk van. Már szinte nem is emlékszem, mikor jött, olyan régen volt a múlt hét szerda. Mindenesere nagyon okos, jó kutya, ahogy szokta. És bicebóca is. Pénteken elment Tomival a Kalotaszegbe, mert jött egy vevő megnézni a lakást. És akkor Liza megbotlott. Na nem egy kidőlt fában, és nem is tört el a gida lába. A pórázában akadt el, és legurult a lépcsőn. Azóta húzza a jobb hátsó lábát. Szegénykém. Azért persze rá is játszik, nagyon jó színésznő lenne. Simán felfut séta után az első pár lépcsőn, ami a belső kaput választja el a lépcsőháztól. Ott aztán a felfelé vezető lépcső alján lecsüccsen, és mutogatja a lábát, jelezve, hogy ő egy teljesen hátrányos helyzetű kiskutya, és sajnos csak akkor ér fel a harmadikra, ha valaki ölbe kapja. Abszolút tehetséges. Nem is értem, hogy nem fedezték még fel.

 

Elolvastam Agatha Christie Elephants Can Remember című krimijét. Még a Bookstationben vettem valamikor pár hónapja. Nagyon jó az egész, tetszett. A vége kicsit csalódás volt, mert ilyen birka emberek komolyan a világon nincsenek, mint amilyenek a szereplők, de egyébként izgalmas volt. Persze hiába próbáltam Poirot-val együtt gondolkodni, nem sikerült kitalálni, mi is történt. Volt azért egy minirejtély, amire rájöttem magamtól, és ettől halál büszke voltam magamra. Van viszont egy másik minirejtély, amit azóta sem értek. Valahogy annyira gagyi a megoldása, hogy azon gondolkodom, talán nem jól értem.

 

Azóta berendeltem még három krimit, holnap veszem át őket. Van köztük két klasszikus meg egy modern. Aztán elkezdtem Szabó Magda Az ajtó című regényét. Most a felénél tartok, és nagyon tetszik. A történet, a nyelvezet, a humor... Nagyon jó. Terveim szerint szerdán befejezem, és már kezdem is az Ózt eredetiben, hogy írhassam tovább a szakdogámat.

 

Mostantól állati sportos és egészséges életet élek. Ezt találtam ki. Azért, mert nem szeretem magam annyira, mint szerethetném, konkrétan egy csomó bajom van magammal. Úgyhogy ezt mind megoldom. Iszom, kenek, mozgok. Ez a terv. Eddig ivás még nem volt, de majd az is eljön. Most akkor elő is keresem a receptet, aztán bebarangolom a netet, és kitalálom, mibe fog ez nekem kerülni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai