Borzalom

A mai nap mottója: "Ne pumpálják a lefojót, hanem hívjanak szerelőt, mert feljött a konyhánkban a víz." Ez az üzenet több szempontból is maga a gyönyör. Például a lefojó szó már önmagában is az élvezet csúcsa lehetne, de ha meggondoljuk, hogy mi hívjunk szerelőt, mert az alattunk lakónak dugulása van, az még annál is szebb. Tököm tele már a hülyeséggel. Nincsen nekem erre 20 ezrem. Hívjon szerelőt ő, ha dugulása van, engem meg békén lehet már hagyni.

 

Voltam pontőr a BHTCS nevezetű túrán a Hosszú-Erdő-hegyen mínusz 12,4 fokban. Állati jó volt, tényleg. Ja, és mi főztük a teát. Ez csak azzal járt, hogy a magunk cuccán kívül még 60 liter vizet is felcipelhettünk szerencsére, plusz még a teafőzés egyéb kellékeit, mint pl. bazinagy fazék. Egy a tuti. Ez volt az utolsó ilyen. Én többet erre a túrára nem megyek. Se túrázni, se hegycsúcsot őrizni, bár utóbbiért kaptam szép oklevelet. Én inkább úgy csinálok, mint a normális emberek. Téli éjszakákon itthon alszom a meleg ágyacskámban, a hegycsúcsot pedig őrizzék nálam extrémebb emberek.

 

Most pedig megyek, széthasad a fejem. Mert megfázott, és mert mintegy 20 ezret fogok duguláselhárításra költeni a 0 Ft-omból. Mindenki kiszámolhatja, mennyire örülök.

 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai