December 2.

Tata ma lenne 78 éves. Milyen jó lenne, ha még lehetne... De sajnos már tíz éve nem ünnepelheti a születésnapját. Mindenesetre lefekvéskor gyújtok neki egy gyertyát.

 

Mivel tegnap december első napja volt, lecseréltem a bejárati ajtón lógó őszi díszt télire, és feltettem a kutyára a karácsonyi kendőt. Már csak karácsonyi képeket kellene alkotni az ablakokra műhóval. Aztán már csak karácsonykor díszítek.

 

Amúgy rossz a kedvem. James óráján két olyan csoporttárs is van, akik miatt külön öröm, hogy már csak egy alkalom van hátra, mert lassan becsavarodom tőlük. Ezen kívül a fordításon megint kiderült, hogy ki tehet egy személyben a világ minden nyomoráról, és én nem bírom elviselni azt a stílust, ahogyan ezt a tanárnő előadja. Ráadásul olyan baromságokat hoz fel érvként, hogy nem is akarom elhinni, hogy tényleg ennyire szűk látókörű. És ha ez még nem lenne elég, a kutyám is nagyon furán viselkedik. Nem tudom, mi a baja, de remélem, nem valami nagyon rossz dolog közeleg...

 

Hó helyett az eső szakad. De nagyon durván. Szeretnék már egy fehér karácsonyt végre, és ehhez jó kezdet lett volna a múlt heti hóesés. Hát, ez van.

 

Ja, tegnap jött egy beszólás az egyik angolomon, amitől nem lett jó a kedvem, és azóta sem esik jól. Basszus már, hogy én mindig teljesen tolesráns vagyok, nekem meg beszólnak. Fene.

 

A Podmaniczky utcába szuper könnyen odataláltam, és már azt is tudom, hogy nem úgy fogok járni, ahogy az útvonalterv javasolta. Nem kell túlbonyolítani, hogy metró az Arany János utcáig meg troli is. Metró, Nyugati, séta. Slussz.

 

Most pedig megyek kutyafogat sikálni. Élmény lesz. A kutyának is, nekem is.