Elég már

Az akcióterv természetesen bedőlt. A kora reggelt nem ajándékok beszerzésével, hanem alvással töltöttem, konkrétan nem kicsit aludtam el. A nap többi részét a város különböző pontjain töltöttem dugóban állva, bár közben azért az ajándékbeszerzés, -kiszállítás, valamint egy kis sütihez való alapanyagvásár azért belefért. Fél hétre értünk haza Tomival. Ez azt is jelenti, hogy Niki indexét kapásból nem vettem fel. Aztán az időmet este fél 7-től hajnali fél 5-ig egy kis hímezgetéssel ütöttem el, tehát se a sütés, se az esszéírás, se a fordítás-tolmácsolás nem került sorra. Jó volt ezek után 9-kor kelni, vagyis fél 10-kor, mert fél óra kemény munka volt benne, hogy ki tudtam nyitni a szemem. Aztán jöttek az Andik, és miután a hármak erejével legyőztük a sütőt, megebédeltünk és karácsonyoztunk. Egy csomó szép dolgot kaptam, pl. csikung golyókat, szélcsengőt (kék delfines, és csodaszép hangja van), sk. szótárt haladóknak az életről, valamint gyertyát és csokiiit :)

 

Aztán pénteken, vagyis tegnap, odagyűltem a suliba 9-re, hogy a 10-es programzáró előtt még beírassak két jegyet. Persze csak egyet sikerült. A másiknál utolsó órán megbeszéltük, hogy 19-én 9-től 10-ig van jegybeírás, fel is írtuk szépen. Odamegyek 9 óra 15-kor, bekopogok, válasz nuku. Megint, válasz nuku. Próbálnék benyitni, az ajtó zárva. Erre szemembe ötlik a kiírás, hogy mikor van jegybeírás. Hát nem áttette a tegnapi időpontot 10-től 11-ig? Már csak azt nem értem, miért nem lehet ilyenkor írni egy kurzusmailt. Mindegy. Majd 6-án is megpróbálom. Csak már kezd elegem lenni belőle. Most próbálkoztam harmadszor, és már nem hiszem el, hogy ekkora ügy egy jegy beíratása. Amúgy az etr-be felkerült, ötös lett. Legalább ennyi. 10-kor elkezdődött a vizsga. 1-1 óra volt mindkét feladatra. Meglepett, hogy épphogy elég lett. Mondjuk ez attól volt, hogy a fordításokat előbb piszkozatban kellett megírni, aztán szélsebes tempóban átmásolni a tisztázati lapra. Aztán volt egy és negyed óránk az angolos szóbeliig, úgyhogy én szépen elbaktattam, és átvettem még pár ajándékot, amit rendeltem. Háromnegyed egyre értem vissza. Kiderült, hogy borul a szóbelik menetrendje, mert az egyik franciás lány nem jött be reggel 9-re tolmácsolni, ezért vele kezdünk. Több kérdés is felmerült bennem. Mi a fészkes fene indokuk van rá, hogy minden hülyeséget a hirdetőtáblára ragasztgassanak ki, és még véletlenül se tegyék fel az etr-be, esetleg az amúgy létező saját honlapra? A másik meg az, hogy akkor miért nem az a normális, hogy az illető lány lesz az utolsó, és a többieket nem szívatjuk meg. Fél 2-kor kezdtem hívogatni Lacit, mivel Tünde számát elvitte a telefonomból a kisnyúl, hogy Tünde ne jöjjön, vagy ha jön, akkor 3-ra. Nem értem el. Ekkor felhívtam Tomit, hogy nagyon siessen haza, és mondja meg Tündének, mi van, mert esélytelen, hogy hazaérjek. Fél 3-kor mentünk be vizsgázni, tehát akkor, amikortól itthon órát kellett volna tartanom. Ettől már eleve síkideg voltam. De még csak ezek után jött a legjobb rész! A tolmácsolás szóbeli vizsga nem úgy történik, hogy a tolmácsberendezéssel felveszik kazettára, amit tolmácsolunk, aztán azt Orsi meghallgatja és kiértékeli. Ugyan. Meghallgatjuk kétszer a 3-4 perces szöveget, majd 5 perc alatt (stopperrel mérik ám, nem piskóta) le kell írni. Írni, basszus, írni, lapra. A tolmácsolást. Ezt az idióta amatőr hozzáállást, basszus, teljesen készen vagyok tőle. Ha nem tudják, mit jelent az a szó, hogy tolmácsolás, mi a tökömért szerveznek belőle vizsgát? Amúgy meg 3-4 perces szöveget 5 perc alatt írjak le, persze. A kezem majd' letört bele. Egyszerűen katasztrófa. Már mikor mondta a pasi, hogy mi lesz a feladat, mondtam neki, arról volt szó, hogy tolmácsolás lesz. Erre konkrétan rám ripakodott, hogy mit nem értek azon, hogy le kell írni a másik nyelven, amit az egyik nyelven hallok. Persze nem reagáltam, mert ha valaki ennyire szerencsétlen, hogy fogalma nincsen róla, hogy a tolmácsolás rohadtul nem írásbeli dolog, akkor felesleges vele leállni vitatkozni. Mindenesetre felháborítónak tartom az egész eljárást. Ja, és a végén közölték, hogy Vera miatt csúsztunk ennyit, mert ő nem volt képes bejönni reggel. Persze. A vizsga 15 perc. Akkor még azt a fennmaradó 1 órát magyarázza meg valaki. Szégyen. Emiatt a baromság miatt jó, hogy agyvérzést nem kaptam, valamint Tünde bukott egy angolórát, én meg két angolórányi fizetést. Gondolom, majd ők állják. Eddig gondolkodtam, hogy jövő félévben megcsinálom a németes szakfordítást is, de most már tuti, hogy nem. Vesszen az idlekt, ahol még egy nyomorult vizsgát sem bírnak megszervezni.

 

Ma reggel felkeltem 8-kor (hajnali 2 körüli fekvés után, mert addig tartott a mai határidejű esszé befejezése), átnéztem az esszét, elküldtem emilben. Erre látom ám, hogy írta valaki, neki visszadobta az emilt a rendszer, mikor írt volna a tanárnak. Na, gondoltam, állati, kinyomtattam a cuccost, aztán berohantam a suliba, hogy a mai (dec. 20.) 10-es leadást elérjem. Természetesen az egész suli kong az ürességtől, tanár sehol, titkárság zárva. Még hárman érkeztek meg rajtam kívül. Az a gondolat fogalmazódott meg bennem, hogy tökért ír ki leadási időpontot, ha aztán baszik eljönni. Elegem van már ebből, hogy rohadtul semmibe vesznek mindenhol ezen a tetves egyetemen. A fenébe már, az én időm is van olyan értékes, mint az övék. Ha ezek után az emilt visszadobja a rendszer, tehát a tanár nem kapja meg a dolgozatomat, részemről a fáklyás menet, innentől kezdve leszarom. Aki nem képes működőképes emilcímet megadni, valamint az irodájában megjelenni a saját maga által kitalált idióta időpontban, az csessze meg.

 

Ezek után elmentem a TO-ra, hátha végre odaadják Niki indexét. Dehogy adják. Az Erasmus-hallgatók indexe külön szobában van, külön embernél, aki persze miért is kegyeskedne befáradni munkaidőben. Majd január 5-én lehet próbálkozni 11-től, amikor Niki 10-től már szigorlatozik. Nem tudom, melyik hülye találtak ki ezt a kitűnő új rendszert, és mi volt vele a célja, de ismét bebizonyosodott, hogy a TO-t fel kell gyújtani, a helyét beszórni sóval, és az így spórolt pénzt valami értelmes dologra költeni. Persze képletesen értem, nem kell felgyújtani semmit, de mondjuk be lehetne zárni ezt a jeles intézményt, mert úgysem jó semmire.

 

Na szóval az a lényeg, hogy elegem van az ELTE-BTK-ból, utálom, és már alig várom, hogy 2010 januárjában végre megszabaduljak tőlük. Vissza se fogok nézni, az is tuti.

 

És hogy legyen jó hír is, ha már úgyis érkezett reklamáció: a múlt vasárnap feldíszített koszorú gyönyörű lett, majd egyszer talán teszek fel róla képet valahová. Ide vagy a wiw-re. Meglátom. Most mindenesetre valószínűleg megyek, alszom még egy kicsit, mert ugyan alig múlt dél, de már többszörösen eldurrant az agyam. Ezért jó, ha korán kezdődik a nap. Éljen.