Ups and downs

Reggel tartottam egy angolórát, ahol ismét megtudhattam, hogy a fél nyolc korán van. Mintha én találtam volna ki, hogy akkorra járjanak. Szólok, nem én voltam. Óra után beloholtam a suliba, kivettem egy könyvet, hogy majd a fogadóórán tudjak mit mutatni a konzulensjelöltemnek szakirodalom címszó alatt. Ja, mert tegnap is bepróbálkoztam egy tanárnál, hogy ugyan legyen már a témavezetőm, de megint az volt a válasz, hogy a sok BA-s szakdolgozat miatt nem tud vállalni. Ez felveti azt a kérdést, hogy mennyire etikus és igazságos, hogy az új képzés miatt a régi képzésben tanulók ne tudjanak időben végezni. Na mindegy. 10.45-től volt a fogadóóra, 11-től Jamesnél Mytery Novel. Még tegnap megírtam neki, hogy valszeg késni fogok, bocs. A 10.45-ös fogadóórára még 10.55-kor sem jött meg a tanárnő, viszont kb. hatan vártak rá, úgyhogy én inkább felmentem az órámra, és ott megkértem Jamest, hadd jöjjek el fél órával előbb, mert nagyon kéne beszélnem a nővel. Tök megértő volt meg rendes, persze, menjek. Az óra amúgy tök jó volt, bővelkedett derültségben. Marcellnek kellett előadást tartani az olvasmányról, és rossz olvasmányból készült. Érdekes. Viszont James nagyon jó beszélgetést generált a témáról, jól éreztem magam. Délben leléptem, és sikerült elérni a tanárnőt, aki vállal is, hála az égnek. Már kb. pontos címem is van, ő találta ki :) Amit én akartam, az túl általánosnak bizonyult, meggyőzött róla, hogy azt nem lehet rendesen vizsgálni, mert olyan bazi téma, hogy még. Egyelőre még nem osztom meg a közzel, mi lesz a cím. Majd akkor, ha leadtam. Az október közepe. Tök elvont meg bölcsész meg minden, tudom, tudom. Nekem tetszik. Evvan.

 

Még tegnap történt egy kis poénkodás tiramisu-ügyben. Úgy tűnt, ma találkozunk miatta. Na, mit tippelünk, találkoztunk-e? Igen, talált süllyedt. Hát persze, hogy nem. Mondtam neki, hogy 4-kor tudjuk ezt megejteni. Erre óra közepén (fél 3-kor) felhív mobilon. Természetesen nem vettem fel. Gyorsan rittyentettem sms-t, hogy nyugi van, 4-ről volt szó. Óra után felhívtam a mobilját. Ki volt kapcsolva. Persze tudtam már akkor, hogy tökmindegy, mert nem jön, mert így szokta, ígér, aztán nem cselekszik. De én meg nem szeretek dolgokat tisztázatlanul hagyni. Szóval gondolkodtam, hogy is tudhatnám még meg, mi a szitu. Rájöttem, hogy tudom ám az otthoni számát. Ugyan négy éve adta meg, na de megteszi az, max. megmondom, hogy téves kapcsolás (ide vág, hogy egyszerűen utálok vonalas számokat hívni, viszolygok ettől). Szóval felhívtam. És ő vette fel. Kérdeztem, mi van, és miért nem működik a mobilszám, amit megadott. Hát erre hebegés-habogás, neki igenis az a száma (innentől kezdve leszarom), és izé-bizé. Ebből levettem, hogy nincs egyedül. Mondom, megbeszéltük, hogy négy óra. Hát igen, csak hát gondolta. Megkérdeztem, akkor most ugrott-e a dolog. Igen. Miért? Hát... Nagy csönd. Alszunk. Áhhá, szóval működik az a bizonyos sixth sense, semmi gáz. Letettem. Az egész sztorit nem kellene ennyire részletezni, mert rohadtul érdektelen. Az a lényeg belőle, hogy utálom, mikor átvernek. Persze mit vártam? Még sosem történt másként. Na jó, egyszer. De bizonyos értelemben az is egy k. nagy átverés volt. Kész. Ennyi. Nem érdekel. És még ki is fogok kapni. Mert vannak körülöttem értelmes emberek, akik szeretnek, és nem értik, miért nem szokom már meg, hogy bizonyos emberektől hazudozáson kívül ne várjak mást. Na, ezt magam sem tudom. És amúgy a dolgon csak nagyon kicsit javít, hogy olvastam egy ch. blogot, ami az illető reggelét meséli el, és amiből tudok következtetni rá, hogy most mi van. Nagyon-nagyon kicsit.