Finish...

Költözés szempontjából. Bizonyos értelemben.

Franc se gondolta, hogy ilyen gyenge vagyok. Kb. öt darab, ahhoz képest könnyű sittes zsák lehordásától annyira kinyúltam, hogy úgy éreztem, nem tudok visszamenni a harmadikra, helyben elalszom a földszinten. Szegény Tomi meg hurcolkodhatott helyettem is... Voltunk a gondnoknál megkérdezni, pakolhatunk-e valahova zsákokat, meg hogy a festők kitehetik-e a folyosóra a bútorainkat. Nagyon kedves a bácsi is, a felesége is. Nem hiába szereti őket anyu. Még azért sem haragudtak egyáltalán, hogy vasárnap délután kopogtunk be, pedig mondjuk elég nagy bunkóság, szégyelltem is magam rendesen.

Ma reggel megjött a festőbrigád, elkezdték a munkát. Semmit nem kértek, csak szemeteszsákot. Remélem, gyorsan, ügyesen, jól fognak haladni, és akkor elvileg szombattól miénk a terep. Még azt szeretném, hogy amíg ott vannak, és a lakásban tapétáznak, addig én kiülök a folyosóra, és nekiállok kimosni a szekrényeket meg lemosni a gáztűzhelyt, stb. Akkor a lakás átvétele után már csak a tök üres konyhát kéne kitakarítani, és már tiszta bútorok kerülnének a tiszta lakásba. De jó is lenne :) Ami egyre tutibbnak látszik, az az, hogy a BöFi közelébe se jutok idén, bárhogy győzköd is Dorka... Nagyban takarítás meg pakolás fog még menni akkor. Az már tisztán látszik, hogy még hetekig-hónapokig fogunk dobozokból élni. Merthogy szekrényünk meg polcunk nem lesz egyelőre.

Tegnap meg ma voltunk vásárolni. Pl. fúró kellett, meg még sok apróság is. Előtört belőlem az infantilizmus... Lett L'ecsó mintás papírkosarunk a szobába, Micimackó mintás tányéralátétünk, valamint nekem Wall-E és Kung-Fu Panda mintás tollaim. Kész vagyok... Itt kell megemlítenem Ákoska két aranyos szövegét.
1. A Balatonnál egy boltban, egy Wall-E mintás kártya előtt: "Nézd! Nézd! Ő a Bori." :)
2. Múlt szombaton, amikor megérkezett: "Tudod, mit akarok megnézni? A Puntu Pandát!" :) Mióta ezt elmeséltem Tominak, Puntu Panda lett nálunk a Kung-Fu Pandából. Mennyivel jobban hangzik, nem? :)

Tegnap elég gáz dolgot láttam a Határ úti metrónál. Közepesen hosszú sor (kb. 10-12 ember benne, végigállni olyan 7 perc volt), a metró bejáratánál egy 25 év körüli meg egy már őszülő, idősebb ellenőr. Megjelenik egy ideges, kapkodós srác. Bedobálja a maniját az automatába, ami szépen ki is köpködte az aprót, mivel épp nem működött. Erre a srác elkezdett fel-alá rohangászni kurvaanyázva, majd odafordult a fiatal ellenőrhöz, és ráordított: "Mi a faszt akarnak? Ekkora sor áll, és nem működik az automata?" Erre az ellenőr teljesen normálisan, kedvesen rámutatott az egyik ablakra, mondván, az is nyitva van, nem is áll ott senki. (Az mondjuk kérdés, miért nem húzzák fel akkor a redőnyt, de mindegy.) A srác megvette a jegyet, lyukasztott, majd elrohant az ellenőr srác mellett. De hogy! A terv, gondolom, az lehetett, hogy fél centiről mutatja meg az ellenőrnek a kilyukasztott jegyet. Nos, mivel gyorsan ment, és túl nagy volt a lendület, rendesen képen vágta az ellenőrt. Aztán rohant tovább. Az idősebb ellenőr utána kiabált, hogy "Nézzen már oda, mit csinál!", mire az visszaordít: "Kapd be!", és rohan tovább. Nos, hadd mondjam meg, mit gondolok: a kurva anyját az ilyen tahó parasztnak. És örüljön, hogy nem verték agyon ott helyben. Nem hiszem, hogy az ellenőr rontotta el az automatát külön azért, hogy a fiatalembernek rossz legyen, ráadásul a srác teljesen normális stílusban még segített is neki. Ezek után rohadt intelligens dolog hisztériázni, megütni az ellenőrt (még ha véletlenül is), és aztán nem bocsánatot kérni, hanem anyázni is egy kellemeset. Ilyen emberek minek vannak? Nem értem....

Reggel voltam vérvételen. Egyrészt tanulság, hogy vizeletmintát a büdös életben nem viszek többet, mert akkor is kezembe nyomnak egy poharat, hogy töltögessem át. Nem rossz az elgondolás, mert így legalább egyenpohár van, gondolom, kevesebbet kell tökölniük vele. Én viszont nem viszek feleslegesen kis üvegeket, majd szépen megtöltöm a poharat a helyszínen. Másrészt egyáltalán nem fájt, míg csinálta a nő. Mondtam neki, mikor elmosolyodott rajta, hogy hogy fosok, hogy ne haragudjon, de ezzel nem bírok megbarátkozni. Mondta, ne izguljak, nem is elvárás, és nem is fog fájni. Legutóbb fájt. Most nem. Mondjuk még mindig nem üzemel 100%-on a bal kezem, de sebaj :)

Most menni kell angolra, amihez se erőm, se kedvem, de ez van. Menni kell :(

Még egy: láttam Szávay Ági olimpiai meccséből az utolsó szettet. Nagyon ügyes ez a lány. Sajnálom, hogy nem nyert, mert félek, hogy megint szétszedik. Ha nyer, akkor ő a csoda, az isten, a minden. Egyszer veszítsen, mindjárt azzal van tele minden újság, hogy ő mekkora egy szar. Nem lehet jó magyar sportolónak lenni.

Jahh, és megint oroszul szól hozzám a blogom, csak a megszokás teszi, hogy megtalálom a gombokat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai