Hullámvölgy

Jó hosszú. Már vagy egy hete tart. Mikor lesz vége?

 

A múlt pénteki lakásozás annyira katasztrofális lett, hogy inkább ne is beszéljünk róla. Utána estére kiakasztott még két tanítványom is, plusz nagyon lenyomott a szerdai esemény, ami a TTK-n volt, úgyhogy jól ki is borultam. A vasárnap délután-este csodaszép volt (szeretlek, Manóóóm!), aztán sikerült megszabadulni végre az indextől is. Közvetlenül az indexes örömünnep után voltam orvosnál, de ide többet nem megyek, az is tuti. Ekkora paraszt orvost... Tényleg jó, hogy hátba nem rúgott. Mindenesetre arról meggyőzött, hogy messziről érdemes elkerülni az egész lepukkant kócerájt. Tomi anyukájától kaptam új nevet, reméljük, ő jobban bejön majd. Ma vettünk egy csomó ruhát anyuval, aztán még hastáncos koreót is tanultam, ezek jók voltak. Természetesen van gond a nyelviskolánál is, mert miért ne lenne, a kiadóknál síri csend, ami tök jó, csak ebből nem lesz pénz. Ja, és megsértődött rám az az ember, akivel szombaton még úgy gondoltam, tisztáztam a félreértéseket. Nem tisztáztam, dehogy. Mondjuk nekem kéne már kicsit jobban megnézni, kitől mit várok.... Amúgy de jó, hogy 3-4 héten belül költözés, és mindjárt nem lesz bevétele egyikünknek sem. Állati. Néha elgondolkozom, miért nem jó nekem otthon a seggemen. Mondjuk aztán rájövök. Minimum két okot fel tudok sorolni.

 

Akkor most megyek hajat mosni, magamban tovább dúlni-fúlni. Ja, és az illető mehet a francba. Fizetem a jegyét.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai