Április 12. - tré egy nap

Volt ma minden, mi szem-szájnak ingere. Ordítozás. Pl. Mondjuk arról pont lemaradtam szerencsére, csak elmesélésből értesültem. Olyan alakok járnak errefelé, hogy tényleg csak nézek. Pl. becsöngetett egy srác, aki annyira volt csak betépve, hogy csoda, hogy megállt a lábán. Persze nyilván hozzánk csönget, mi szóljunk a havernak, hogy megjött. Tököm tudja, miért nem bír a havernak csengője lenni, vagy ennek az alaknak egy mobiltelefon, amin felhívja havert, hogy megjött. Nyilván nincs rajta pénz. Egyértelmű. Mindenesetre már rohadtul unalmas kezd lenni, hogy mi vagyunk itt a bejárónő meg az egyéb személyzet. Hát eszem megáll.

Az utcában lakó idős, pár hónapja megözvegyült bácsi megállt a kapu előtt, és nézte, milyen építkezés folyik a kapun belül. Erre ugyanazon haver mindenféle pajtásai közül valaki ezt találta mondani neki: "Ne kukucskáljon, ne kukucskáljon, éjjel is maga szokott kukucskálni! Vigyázzon, majd jól 'megbézbólütőzzük'!" Hát pfujj. Mekkora mocsadéknak kell már ehhez lenni? Szerencsétlen öregembert megfenyegetni az kurva férfias meg menő is, hát de nem? Én innen most már tényleg minél gyorsabban elköltözöm. Nem bírom ezt a stresszt. Basszus, X darab huszonöt-harminc éves ember (esetleg idősebb, tudja tököm, érdekli tökömet), és ahelyett hogy segítenének megkeresni a bácsinak a pár napja lenyúlt motoros biciklijét (nem motorbicikli, hanem motoros bicikli, háromkerekű, plusz a bácsi egyetlen közlekedési lehetősége), van képük kb. halálosan megfenyegetni. Hát ez aztán marha jó. Tényleg. És nem hányják össze magukat. Jesszusom. Mondjuk gonoszkodva megjegyezhetném, még az is lehet, hogy jelenleg az a bicikli egyikük tulajdonát képezi. Hmm.

Remek szomszédaink vannak egyébként. Tisztára mint egy bolondok házával kombinált maffiaközpont. Egy élmény. Ennyi rosszindulatú, ellenségeskedő embert egy rakáson.... Pedig milyen jó hely volt ez, míg ide nem jöttek. Nem baj. Majd rettegünk. Mert miért ne. Kutyus már lelki sérült, mi már az idegösszeomlás felé járunk, semmi gond. Amúgy egyik toplistás beszólás továbbra is az, mikor Mérnök Úr a szomszédból a kerítésen túlról átszól: "Vigyed má be azt a kutyát! Há egész nap kinn van, oszt ugattatja a többi kutyát, má a szomszédok is panaszkodtak!" Kurva jó. Mikor a saját udvarunkon szaladgál a kutya kerek fél perce, és 24 óra alatt legfeljebb 10-15 percet tölt ott, mert retteg az őt körülvevő bazinagy dögöktől, én meg nem jól viselem a paraszt szomszédokat. És akkor ilyeneket mondogat a bácsi. Hát elmegy ő is valahova messzire. Mindegy. Ez már régen volt, csak azért jött fel, mert nem kicsit vagyok fáradt és ideges. Lottót kéne nyerni, elhúzni innen k. messzire, és többet vissza se gondolni erre a helyre. Ezek meg fullasszák meg egymást teljes lelki nyugalommal. Amúgy mindenki óriási span itt egymással, csak minket utál mindenki. Gondolom azért, mert sokszor törünk be és árulunk mindenféle nem szép és jó dolgokat. Szerintem ezért lehet.

A halott CD keddre kellő részét Dóri átküldte, köszönet érte. Jamesnek meg írtam, hogy szeretnék kérni új CD-t. Nem baj, ha a többi szöveg meg brain teaser meg a többi is megvan.

Még vmikor pár napja írtam emilt baptista pap bácsiknak Amerikába, de még egyikük sem válaszolt. Az a terv, hogy amennyiben 20-ig sem válaszolnak, vmelyik nap beballagok az erzsébeti baptista templomba és ott mesélem el a szakkifejezésekkel kapcsolatos gondjaimat. (Itt jegyezném meg: Erzsébet nem város. Kerület. Mégpedig a XX. Budapesten.)

Mostanában volt két elég komoly rémálmom. Olyanok, hogy azóta is félek, ha eszembe jutnak. Ez azért fura, mert már elég rég nem volt egyetlen ilyen eset sem. A mostaniak közül az egyik jéghegyes, a másik kígyós. A jéghegyes a durvább, mert az velem történt. A kígyósat "csak" végignéztem. Ez mééé van?




Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai