Kabaré

Most őszintén. Eleve későn ébredtem. Ergo lemaradtam Jamesről is meg az utána következő szocról is (mindkét felismerés nagyon-nagyon feldühített). Beloholtam fordítás előadásra, ami elmaradt :D Ezek után másfél órát malmoztam német nyelvpedagógiára várva, mikor is kiderült, hogy nincs bent a tanár. Helyettesítés azért volt. Csóri Erasmus-diákot küldte be órát tartani... No comment. Mindenesetre a lányt nem győztem sajnálni.

Ha majd valakinek lesz ötlete arra vonatkozóan, hogy vajon mi a francért segítek én mindenki lelkivilágán, jelezze. Alapvetően nem baj, mert ugye segíteni jó. De mindenkinek? Mindig? Muszáj? Annak is, aki az én lelki nyomoromon maximum röhög? Ez így nem igazság.

Ma éjfélre várom Tomit :) Vicces. Dolgozik. Éjfélre ér ide. Aztán hajnali 8 és hajnali 9 között kelünk. Kutya orvoshoz el, haza, mi vásárolni el, haza. Találtunk 9900-ért olyan fotelt, ami nekem nagyon-nagyon tetszene. Többektől hallottam már, hogy iszonyú kényelmetlen, de mikor egy üzletben kipróbáltam, nekem tetszett. Tominak is. Úgyhogy valszeg veszünk kettőt a lakásba. És megyünk Pompejibe. Vagy Pompeibe. Ki hogy szereti írni. (Szerintem leginkább Pompeii, de ez már az én bajom.) Nyáron megyünk. Talán. Én meg most gőzerővel fogok részt venni mindenféle pályázatokon, ahol utazást vagy pénzt lehet nyerni. És ahol nincs nevezési díj :P

Most meg megyek szépen Híradót nézni. Gondolkozom rajta, hogy leszokom róla, mert olyan gusztustalan mostanában, hogy csak na. Inkább veszek egy mosómedvét.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai