Húsvét előtt

Ünnepeltünk Sándor-napot.

Anyu sütött sajtos pogit, közösen gyártottunk keksztekercset, én alkottam altermuffint. Boldogult jedlikes koromban, mintegy 6-7 évvel ezelőtt a netről leírtam a receptet. A hozzávalókat. Most megnézve gondoltam, biztos azért nem írtam oda további megjegyzést, mert csak egymás után össze kell önteni az alapanyagokat, folyós tésztát kreálni, aztán formába önteni és megsütni. Kicsit gyanús volt, amikor nem akart megkeményedni a sütike, úgyhogy megkerestem a 6-7 évvel ezelőtti oldalt. Még megvan. Van hozzá utasítás is :) Kétféle habot kell verni. Nagyon komoly :) Persze így sem lett semmi gáz. Mindössze extra krémes az a krémes csokimuffin :) De nekünk ízlik. Az instrukciókat meg odaírtam a recept végére :D:D:D

Voltunk cicát vigasztalni. Nem nagyon kért belőlünk. Mi több, kifejezetten barátságtalan volt. Így aztán üldögéltünk ott vele egy kicsit, mondtuk, hogy a gazdi nemsokára jön, ezen kívül ne féljen tőlünk. De ő csak félt tovább. Végül elbúcsúztunk tőle és eljöttünk. Ez van. Nem kellett neki a társaságunk :) Azért negyed órán át így is boldogítottuk. Még megsimogatni sem hagyta magát. Hmmm.

Készültem a húsvéti nyuszi szerepére. Több szempontból úúúú, de gááááz, egy szempontból úúúú, de jóóóó :)

Együtt töltöttem vagy három és fél órát a Manómmal :) Régebben ez nem számított eseménynek. De most igen. Már teljes másfél napja nem találkoztunk. Viszont most teljes nééégy napig nem dolgozik :) Húúúú, de jóóó lesz :) Szeretlek (L)(K)

A kutyusom gyógyul :) Jót tesz neki a gyógyszer. Most nem kell vele két-három PERCENKÉNT az udvarra rohangászni, hogy pisiljen. Most csak két-háromszor kell levinni PER NAP, és tök jól érzi magát. Vidámabb is, mint eddig. Hurrá :) A füle még a régi-új, tehát süket szegény, mint az ágyú. A fogát még nem tekintettem meg. Remélem, hogy nem csúnyább, mint volt, viszont az ínye kevésbé piros.

Olvasok egy könyvecskét. Terry Pratchett: Witches Abroad. Oltári. Komolyan. Csomót vigyorgok rajta.

"Az egyetemisták" (állítólag nem a HÖK, pedig de vicces is lenne...) elmondták, milyen rossz, hogy nem lesz tandíj, mert így nem emelkedik az ösztöndíj, sőt inkább csökken. Hát igen. Én nem vagyok meglepve, nem tudom, ők min csodálkoznak.

Manómmal jó nagyot beszélgettünk. Mindenféléről. Pl. furkálódási stratégiákról. Ismét meggyőzött róla, hogy nem kell minden(ki)ben a logikát meg az értelmet keresni. Vannak, akiket nem lehet megfejteni. Vagyis lehet, de ha megfejted őket, akkor marha nagy kuszaságra bukkansz. Aminek viszont nincs további megfejtése. Jó, hogy te nem vagy ilyen (L)

"Unatkozik? Vegyen mosómedvét!" Lehet, hogy azt kéne...



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai