Mondtam már, hogy nincs címe
Nem vagyok jól. Illetve furán vagyok. Szóval izé. Émelygős-hányingeres. Majd gyorsan elmúlik (remélem), de azért ez nem jó. Akkor sem, ha nem tart sokáig.
Láttam egy fél Jó reggelt, Vietnám!-ot, és jó film. A vége szerintem gagyi. Vagy nem tudom. Olyan, mintha elvágták volna. Én azt hittem, még bőven van a filmből, mikor egyszer csak vége lett. Hmmmm.
Voltam az indexemért, megnéztem a dogát, pedig tudtam, hogy attól idegbeteg leszek, és lőn (5 pontra voltam a négyestől, az benne a finom, hogy csak 5 választ javítottam ki az egész dogában, de mindet jóról rosszra, ÁÁÁÁÁÁÁ). Levezettem azon ingerenciámat, hogy megüssek valakit, esetleg a falba verjem a fejem ott mindenki előtt, mégpedig egy nagyszerű sétával a Wesselényi utcától a Westendig, ahol is beszereztem anyu szüli-névnapi ajándékát. Illetve egy részét nem, mert idióta vagyok és elfelejtettem. A Westendben kezdődött az émelygős-hányingeres dolog, egy darabig el tudtam képzelni, hogy el fogok ájulni. Már csak azért, mert legutóbb pont így kezdődött. Komolyan nem jó ez a 15 fokos debilség télen, mikor télikabátban járkálok. Jó, van olyan, aki rövidujjúban, de nekem annyira abszurd, hogy januárban kabát nélkül menjek utcára, hogy nem bírom megtenni. Tomi szerint túl sok az olyan rögeszmém és megszokásom, amitől nem tudok elszakadni. Na ez is ilyen. Rossz lesz nekem, mikor trópussá válunk, igaz?
Holnap mehetek be a retorika jegyemért. Annyira hiányzik. Komolyan. Tuti belehalnék, ha nem kéne kimozdulnom itthonról. I can't face the thought of a new day with +15 grade Celsius :( Ez az időjárás nagyban zavarja a tanulási illetve koncentrációs képességemet. Ma elvileg az volt a terv, hogy mondjuk az 5.-6. tételig megtanulom a szerdai anyagot (46 tétel összesen). Ehhez képest addig ugyan sikerült eljutnom, hogy rendszereztem a már meglévő tételeimet (kb. 10 nincs meg, pedig rühellem egyszerűen a tételkidolgozást :S), de ezek után bambán kezdtem bámulni a netet, majd pedig beszippantott a Sims2. Tök jó játék, ma különösen élveztem. Ügyesen megoldottam, hogy kimásszon a nő a depijéből. Ja, még múltkor lenyúlta a social worker mindkét örökbefogadott gyermekét, mert egy teljes napig nem volt főtt kaja előttük. És nem akarták visszaadni őket, mikor adoptálni akarta a nő őket megint. Azt mondták, mivel már egyszer elvettek tőle gyerekeket, soha többet nem lesz esélye sem örökbefogadásra. Ez elég ciki egy egyedülálló nőnek. Úgyhogy gyorsan összeboronáltam egy hapival, aki beköltözött hozzá. Aztán a hapi hívta a gyámügyet, hogy gyereket neki, és lám, visszaadták az egyik gyereket :) Úgyhogy ezek után megint kért egy gyereket, és akkor a nő másik gyerekét is megkapta. És a nő most már örül a fejének, sőt saját gyereket is akar. Mekkora cseles egy játék ez :O:O És még az milyen cseles lenne, ha mindeközben belém szállna a tudás. Nem tűnik olyan nehéznek, lehet, hogy pl. Lessingről egész sokat tudnék beszélni, csak hát a 46-os szám nem valami kecsegtető, akkor sem, ha tudom, hogy néha 1 vers elemzése van csak egy tételben. Pl. Goethe életműve kb. 12 tétel. De akkor is... Miért ellenőrzik a személyazonosságot? Nincs valahol egy egypetéjű ikertestvérem esetleg, aki ég a vágytól, hogy német felvilágosodást magoljon? Miért beszélek hülyeségeket már megint? Talán túl fáradt vagyok. Meg túl émelygős. Végem.
Láttam egy fél Jó reggelt, Vietnám!-ot, és jó film. A vége szerintem gagyi. Vagy nem tudom. Olyan, mintha elvágták volna. Én azt hittem, még bőven van a filmből, mikor egyszer csak vége lett. Hmmmm.
Voltam az indexemért, megnéztem a dogát, pedig tudtam, hogy attól idegbeteg leszek, és lőn (5 pontra voltam a négyestől, az benne a finom, hogy csak 5 választ javítottam ki az egész dogában, de mindet jóról rosszra, ÁÁÁÁÁÁÁ). Levezettem azon ingerenciámat, hogy megüssek valakit, esetleg a falba verjem a fejem ott mindenki előtt, mégpedig egy nagyszerű sétával a Wesselényi utcától a Westendig, ahol is beszereztem anyu szüli-névnapi ajándékát. Illetve egy részét nem, mert idióta vagyok és elfelejtettem. A Westendben kezdődött az émelygős-hányingeres dolog, egy darabig el tudtam képzelni, hogy el fogok ájulni. Már csak azért, mert legutóbb pont így kezdődött. Komolyan nem jó ez a 15 fokos debilség télen, mikor télikabátban járkálok. Jó, van olyan, aki rövidujjúban, de nekem annyira abszurd, hogy januárban kabát nélkül menjek utcára, hogy nem bírom megtenni. Tomi szerint túl sok az olyan rögeszmém és megszokásom, amitől nem tudok elszakadni. Na ez is ilyen. Rossz lesz nekem, mikor trópussá válunk, igaz?
Holnap mehetek be a retorika jegyemért. Annyira hiányzik. Komolyan. Tuti belehalnék, ha nem kéne kimozdulnom itthonról. I can't face the thought of a new day with +15 grade Celsius :( Ez az időjárás nagyban zavarja a tanulási illetve koncentrációs képességemet. Ma elvileg az volt a terv, hogy mondjuk az 5.-6. tételig megtanulom a szerdai anyagot (46 tétel összesen). Ehhez képest addig ugyan sikerült eljutnom, hogy rendszereztem a már meglévő tételeimet (kb. 10 nincs meg, pedig rühellem egyszerűen a tételkidolgozást :S), de ezek után bambán kezdtem bámulni a netet, majd pedig beszippantott a Sims2. Tök jó játék, ma különösen élveztem. Ügyesen megoldottam, hogy kimásszon a nő a depijéből. Ja, még múltkor lenyúlta a social worker mindkét örökbefogadott gyermekét, mert egy teljes napig nem volt főtt kaja előttük. És nem akarták visszaadni őket, mikor adoptálni akarta a nő őket megint. Azt mondták, mivel már egyszer elvettek tőle gyerekeket, soha többet nem lesz esélye sem örökbefogadásra. Ez elég ciki egy egyedülálló nőnek. Úgyhogy gyorsan összeboronáltam egy hapival, aki beköltözött hozzá. Aztán a hapi hívta a gyámügyet, hogy gyereket neki, és lám, visszaadták az egyik gyereket :) Úgyhogy ezek után megint kért egy gyereket, és akkor a nő másik gyerekét is megkapta. És a nő most már örül a fejének, sőt saját gyereket is akar. Mekkora cseles egy játék ez :O:O És még az milyen cseles lenne, ha mindeközben belém szállna a tudás. Nem tűnik olyan nehéznek, lehet, hogy pl. Lessingről egész sokat tudnék beszélni, csak hát a 46-os szám nem valami kecsegtető, akkor sem, ha tudom, hogy néha 1 vers elemzése van csak egy tételben. Pl. Goethe életműve kb. 12 tétel. De akkor is... Miért ellenőrzik a személyazonosságot? Nincs valahol egy egypetéjű ikertestvérem esetleg, aki ég a vágytól, hogy német felvilágosodást magoljon? Miért beszélek hülyeségeket már megint? Talán túl fáradt vagyok. Meg túl émelygős. Végem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése