Baba :)

2007. október 15-én 20:17-kor megszületett Kata kisfia, Bence Kristóf, és én nagynéni lettem :) Tündéri aranyos kisbaba :) Eddig kétszer voltunk bent náluk, egyszer egy órát, másodszor 2 és felet, de sírni még alig-alig láttuk. Alszik és álmodik :) Egyszerűen imádnivalóak a kis grimaszai :) Ha meg sír, azt is nagyon halkan teszi. Vagy ma, vagy holnap mehet haza az anyukájával. Olyan kórházban vannak, ahol egymás mellett lehetnek, ugyanabban a szobában laknak. Vicces, hogy mik miatt kell aggódni. Nem igazán értem, hogy egy frissen császározott anyukának, akinek a babával kéne kizárólag foglalkozni, miért kell ilyenekkel törődni. Ne piszkolja össze a kórház pólyáját az újszülött, mert akkor hű, de mi lesz. Úgy elképzeltem, amint az anyukák egész nap azt lesik, bepisilt/bekakilt-e a gyerekük a pólyába... Hát... Mindenesetre a lényeg, hogy nemsokára mennek haza, és hétvégén meglátogatjuk őket :) Jön Bence dédnagymamája, Mama, Hortobágyról. Olyan puha bőre van a kicsinek :) Engem meglepett. Attól meg megijedtem, mikor tegnap két és fél órán belül kettőt tüsszentett. Aztán Kata felhívta rá a figyelmem, hogy az ember akkor is tüsszög, ha valami az orrába megy, nemcsak akkor, ha beteg. Úgyhogy akkor valami az orrába ment :) Le kell majd vágni a körmeit, mert megkarmolta magát két helyen :O Abban a nagy kapálódzásban mondjuk nem nehéz, amit alvás közben bemutat :) Hosszú, vékony ujjacskái vannak hosszú körömággyal. Meglepő :) Ja, és sok-sok sötét haja van :) Nagyon szép baba, na :) Mutatok róla 16-án, egynapos korában készült képet. Meg videót :) (Amint rájöttem, hogyan lehet feltölteni...)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Az utolsó hónapom

kezdődik itthon, aztán visszamegyek dolgozni, és feltehetőleg soha többet nem leszek már GYES-en. Ez némi szomorúsággal tölt el, meg rám is ijeszt, hogy az itthoni dolgokat most kell elrendezni, később talán már nem lesz időm munka mellett. Tomival úgy gondoltuk, két vagy három gyerekünk lesz. Ő viccesen szokta mondani, megnézzük, milyen a kettő, és, ha nagyon rosszak, akkor nem vállalunk harmadikat. Én gyerekkorom óta éreztem, hogy két lányom lesz, de lehetett volna szó harmadikról. Nem rosszak egyáltalán a hölgyek, de, ahogy mondani szoktam nekik, el lehet itt fáradni elég alaposan minden nap. Hiszti hiszti hátán, minden azonnal kell, a késleltetés gyakorlás alatt áll. Aztán vannak a remek ötletek, pl. ma, amikor fél kiló liszttel sikerült beteríteni a fél nappalit - oké, felsöpört utána a főkolompos, de engem eléggé lefárasztott a látvány, már csak azért is, mert sokszor elmondtam már, hogy nem főzhetnek játékból igazi hozzávalókkal az igazi fazékban. Szórakoztatás plusz házimunka,
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk