LizaGazdija

Lista arról, hogy miért nem illünk össze. 1. Hazudott. Sok mindenben. Sokáig. Pofátlanul. Szemérmetlenül. Ez nem szép tőle. És akkor még finom voltam. Egyébként is gyűlölöm a hazugságot. Nem sok mindent gyűlölök, de a hazugságot azt pont igen. 2. Sosem ér rá. (Már persze ha nem hazudta ezt is.) Nekem olyan ember kell, aki ráér, ha szükségem van rá. Illetve ez azért nem kicsit önzően hangzik. Mondjuk úgy, hogy ráér sokat együtt lenni. 3. Sosem tudni, mennyit marad, ha mégis ráér. (Hacsak nem egy újabb hazugság ez is...) Én nem annyira szeretem, mikor valaki eljön hozzám, együtt vagyunk, majd negyed óra után közli, hogy akkor neki most menni kell, mert pl. hívja valaki telefonon, hogy most rögtön repüljön. És még csak nem is olyan munkája van, ami ezt indokolná. 4. Nem tudja megemészteni, hogy egyetemista vagyok. Nem tudná megemészteni, hogy mindenféle dolgokat olvasok, amiket ő nem tudna és nem is akar, sőt még beszélek is ezekről. Nem tudná kiheverni, hogy néha cikkeket olvasok a nyelv...

2007. október 15-én 20:17-kor megszületett Kata kisfia, Bence Kristóf, és én nagynéni lettem :) Tündéri aranyos kisbaba :) Eddig kétszer voltunk bent náluk, egyszer egy órát, másodszor 2 és felet, de sírni még alig-alig láttuk. Alszik és álmodik :) Egyszerűen imádnivalóak a kis grimaszai :) Ha meg sír, azt is nagyon halkan teszi. Vagy ma, vagy holnap mehet haza az anyukájával. Olyan kórházban vannak, ahol egymás mellett lehetnek, ugyanabban a szobában laknak. Vicces, hogy mik miatt kell aggódni. Nem igazán értem, hogy egy frissen császározott anyukának, akinek a babával kéne kizárólag foglalkozni, miért kell ilyenekkel törődni. Ne piszkolja össze a kórház pólyáját az újszülött, mert akkor hű, de mi lesz. Úgy elképzeltem, amint az anyukák egész nap azt lesik, bepisilt/bekakilt-e a gyerekük a pólyába... Hát... Mindenesetre a lényeg, hogy nemsokára mennek haza, és hétvégén meglátogatjuk őket :) Jön Bence dédnagymamája, Mama, Hortobágyról. Olyan puha bőre van a kicsinek :) Engem meglepett....

Ma megint láttam az Este című Koltai Lajos-filmet. Nagyon jó :) Sőt. Most talán jobb, mint múltkor volt. És sokkal többet sírtam rajta, mint mikor az Andikkal néztük. "I see the moon and the moon sees me and the moon sees somebody I want to see. God bless the moon and God bless me and God bless the somebody I want to see." "What good are words I say to you? They can’t convey to you what’s in my heart If you could hear instead The things I’ve left unsaid Time after time I tell myself that I’m So lucky to be loving you So lucky to be The one you run to see In the evening, when the day is through I only know what I know The passing years will show You’ve kept my love so young, so new And time after time You’ll hear me say that I’m So lucky to be loving you" Ez benne a két dal, amit Ann énekel :) Olyan jók dallammal együtt! Utánanéztem, találtam egy fórumot, ahol az elsőnek változatait írják le, és többen megjegyezték, hogy a (déd)nagymamájuk énekelte ne...

Hát az olyan, mint a filmekben :) Elmesélem. Kizárólag önző szempontból. Ha szomorú vagyok, eljön hozzám egy doboz/üveg/flakon lével és/vagy valami sós/édes rágcsálnivalóval, esetleg filmmel. Aztán nagy csajos mozizik velem, valamint meghallgatja a bánatom. Esetleg megsimogatja a buksim. De azt hiszem, tanácsot nem ad. Hát ilyen. És persze fordított esetben én is így teszek. Ha meg nem egymáshoz megyünk át, akkor valahol leülünk és meghallgatjuk egymást. Pont ilyen. Én tudok is ilyet magam körül :) Jó nekem :)

Nagyon szeretem az okosokat és a megmondóembereket. Szerintem lehet, hogy egyedül kéne megoldanom a helyzetemet, mert ez így nevetséges, de tényleg. De már csak azt várom, mikor derül ki, hogy tulajdonképpen itt én vagyok a rossz. Már úgy szeretném. Komolyan. Na, ezt mikor mondja már valaki? Annyira szeretném... Azt hiszem, hogy az már mindennek a legalja lenne. Legalább tudnám, hogy ennél lejjebb már nincs. Innentől kezdve majd megoldom egyedül, köszönöm szépen.

Nem volt jó hétvége ez a mostani. Nem beszélgetett velem. Egyáltalán. Köpönyeg. Mennyire rossz ez így :( Máris hiányzik. Ki tudja, látom-e még valaha :( Ennek miért pont velem kell történni? És ha már muszáj, miért kell ennyi időn keresztül történnie? 10 hét. Majdnem. Nem lesz már elég? Tomi is... Akkor sem tudok mit csinálni. És mindenkinek igaza van, csak nekem nem. Vandának is igaza van. Tominak is. Dorkának is. Nekem miért nem? Ahhoz képest, hogy ma 11-kor fekszem... Hát... Mit mondjak? Nem jött össze. Természetesen. Majd talán egyszer... Jó ez a ventri. Csak hét közben nem lesz jó. Meg is érdeklődtem, lehet-e letiltani embereket rajta. Szeretnék legalább 1 embert. Akinek a hangját nem akarom hallani. Ma hallottam kb. fél pillanatig, már az is földhöz csapott. Nem kérek belőle többet, köszönöm. Na akkor most megyek aludni. Hangulatom tökjó lesz, mikor felkelek. Tuti.

Félek. Bizony. Hogy most mi lesz. Én nagyon jól éreztem magam. És ő? Azt hittem, repkedni fogok. Nos, nem repkedek. Jó a kedvem, örülök, ez tény, de a félelem kicsit visszaszorítja az örömöt Még van sok minden, amit szeretnék csinálni. Pl. a sakk. Legutóbb úgy tűnt, menne ez nekem, ha megtanulnám rendesen. Aztán van pár filmem. És hát beszélgetni is szeretek vele. Jajj nekem... Lexikológián jó kis lecseszés volt, mert senki nem olvasta el a cikket. Teljesen szimpatikus lett a pasi ettől. Rajta látszik, hogy végzett tanárképzést. Teljesen normálisan adta elő, hogy nem tetszik ez neki. Nem úgy, mint a többiek, akik nem győznek idiótázni (Nem annyira megy már ez a fogalmazás dolog, bocsi.) Lillánál végül nem voltam, abban maradtunk, hogy majd hívom. Táncolni sem mentem. Talán holnap nem lógom el Holnapi terv, hogy orvoshoz viszem Lizát. Egyrészt jó lenne levágni a körmeit, másrészt meg nem volt túl szimpi, mikor hétfőn véres váladék hagyta el az alvégét. Ezen kívül megyek még németet t...