Február 2.

Az UV-m sikerült, hurrá. Ugyan csak kettes lett, de nekem ez jelenleg annyira mindegy, hogy el sem tudom mondani, mennyire. A lényeg, hogy az anyagot tudom, a német felvilágosodásról (most még) rengeteget tudok, tételt húzni viszont nem tudok. Gyakorolni kell. Ez van.

Dorka volt nálunk a héten, mármint Tomiéknál. Jól elbeszélgettünk, maradhatott volna másfél óránál tovább is, mert másfél óra nem elég semmiféle beszélgetésre :( Na de majd jövő héten :)

Holnap nekifekszem a következő féléves Federmayer-házinak, ennyivel is segítve magamon. Ha nem jutok be minden előjelentkezés során felvett órámra, akkor is nagyon sok erre a félévre az irodalom. Holnap még moziba is megyek, A királynő című filmre Tomival és az anyukájával. Eddig úgy volt, hogy korizni is megyek, de ez átkerült vasárnapra. Ne sumákolj, Kicsim :P

Az Andikkal ma megtekintettük a Parfüm című filmet. Pszichohorror. Azon kívül úgy szétbarmolták a végét, hogy egészen feldühített a befejezés... Ilyen baromságot :S:S Aki esetleg a neten olvasná az előzetest, annak elárulom, hogy helytelen az infó, miszerint nőket nyúz meg. Kupán csapja őket és bekeni a testüket zsírral, amit később leszed és lepárol. A kettő nagyon nem ugyanaz. (Gratulálok az illetőnek, aki az előzetest írta... Vajon hol volt a film közben?)

A ma történt Kossuth teres baromságról megvan a véleményem, ki tudnám fejezni tök indulatosan, nagy kedvem is lenne hozzá, de inkább nem teszem.

És egy bónusz -> Tomi: "Költözzünk külön!" Én: "Ennél különebb?" Aki szerint vicces, annak jó, aki szerint nem vicces, annak nem jó. (Nekem jó.)

Update1: Tudtátok, hogy xilofonnal ölni lehet? Veszélyes... (Ha nem tudtátok, olvassatok Homárt!)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai