Köd és félhomály

A cím mindössze csak az időjárásra utal. Főleg a reggeli időjárásra.
Egészen sejtelmes. Alig lehet átlátni a ködön, olyan, mint a tej. Ilyen
időben pl. egyedül sétálni utálok. Pedig volt hozzá szerencsém most
hétfőn, amikor felszálltam a tanfolyamról hazafelé egy 99-es buszra,
amire nem írták ki, hogy garázsmenet. Pedig az volt. Úgyhogy elég sokat
talpaltam hazafelé szakadó esőben, ködben és sötétben, mert nem akartam
negyed órát várni a következő buszt. Mondtam már, hogy utálok sötétben
(és ködben) temetők mellett elhaladni? Nem? Most akkor mondom. Valamint
legalább ennyire utálom ilyenkor a felüljárók és hidak tövét. Grrrr.
Félelmetes. És én utálok félni.

Jamestől 2x14 pontot kaptam a 2x15-ből a dupla hosszú esszémre. Egészen
jó esélyem van ötöst kapni nála. Tök jó lenne nem elszúrni ezt az
esélyt. Számításaim szerint jelenleg 1 stampre vagyok az ötöstől. És
asszem még 4 stampet meg 5 pontot (quiz) lehet gyűjteni. Fordítanom
kéne retorikára kétnyelvű oktatásos szöveget, de egyelőre még nem
nagyon állok vele sehogy... Valamint kéne írni irodalom házidogát
(mondjuk kb. 20%-nál járok a projekttel), kéne venni még egy bérletet
az Astoria Fitnessbe, valamint karácsonyi ajándékokat kéne beszerezni.
Már nagyon agyalok. És eddig egész sok emberre van ötletem. Lassan beüt
a bőség zavara. De nem baj, nem baj, megoldom. Hamarosan karácsony
lesz, karácsonyfával, hallal, sütivel, talán hóval, családdal,
ajándékkal. Hűűű, imádom!

J. Andi arra gyanakszik, kezd visszatérni az egyszer már leküzdött
betegsége. Légyszi gyógyulj meg!!!! Nagyon nem szeretném, ha
visszabetegednél :'(

K. Andi volt olyan drága, és odaadta nekem a Pedagógia 1. jegyzeteit.
Hű, de izgi... Nemsokára vizsgaidőszak... 4 vizsgával, számtalan
szemináriumi dolgozattal. Grrrr. Grrrrrrrrrrr. Annak meg már lenne
vége. Lényegesen közelebb kerülnénk a tavaszhoz meg a nyárhoz. Ezeket
pedig legalább annyira szeretem, mint a telet. És ma rájöttem, hogy
lassan 2 éve a szalagavatómnak. Öreg vagyok :(

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai