Váááááá

Ma reggel azt találta anyu, hogy Csenge, aki 1 éves és csíkos mókus, a
ketrece alján ül összegömbölyödve, félig csukott szemmel, remegve.
Összmunkával befogtuk, elvittem orvoshoz. Mérgezés. Szerinte. Kapott
szerencsétlen Csenge szurit (aminosav, cukor, B-vitamin, stb.) egy kb.
akkor tubusból, ami kicsit nagyobb volt, mint ő. A tű kétszer volt
hosszabb nála. Lehetett látni, ahogy a löttytől felfúvódik :( Ezek után
egész nap aludt. Délután kellett volna visszavinni, de apu inkább
javasolta, vigyük mókusdokihoz. Ott kapott még 3 szurit. A mókusdoki
szerint nem sok esélye van arra, hogy túlélje :( Ha mégis megmarad
reggelig, orvoshoz kell vinni, és megint kap 4 szurit. Ugyanilyeneket.
Szegény :( Mókusdoki amúgy jó arc. Volt egy kutyus (husky) nála
kutyaharapás miatt. Olyan hisztit levágott, mikor rájött, hogy be kell
menni a rendelőbe, hogy zengett tőle Újpest (mert ez ott van). Erre
mókusdoki kijött a rendelőből a kertbe az összes cuccal, amit használni
kívánt a harapás ellátására és ott oldotta meg az ügyet. Szegény husky
nagyon sírt :( Csípett neki a fertőtlenítő. Hárman fogták le és még
akkor is összevissza rúgkapált. Nem kis ereje van :O:O

Mókusdoki felhívott minket, mikor hazaértünk, és megérdeklődte, él-e
még a mókus. Hát nem rendes? És mikor fizetni akartunk, azt mondta, nem
került pénzbe a kezelés, és sok szerencsét a mókussal. Tiszta jófej :)

Csenge alszik. Eléggé kivan szegénykém :( Fekszik a hasán és nincs jól.
És nem hajlandó inni :( Mondjuk ennyi szuritól én is rosszul lennék :(
Meg nem semmi érzés lehetett, ahogy reggel az orvossal megpróbáltuk
megfogni, amitől menekült, meg mikor az orvos rázogatta a gurigát,
amiben benne volt. Legviccesebb mégis az volt, mikor a szuri után a
reggeli orvos megpróbálta visszatömködni szegényt a gurigába. Amiből
előszedte. Már éppen szólni akartam, hogy nem kell neki feltétlenül
abban lenni, nekem jó, ha ő a cipősdobozban fekszik csak úgy, mikor
Csenge megadta magát és inkább bemászott a gurigába. Szurkoljunk neki a
gyógyulásért :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai