Hmmm.

Ma nem lett világvége, pedig azt mondták, hogy lesz. Őszintén szólva meglepődtem volna, ha tényleg, na de nem

Sőt. Világvégéhez képest egész jó napom volt. Persze reggel elaludtam,
aztán dugóba kerültem, minek következtében éppen 4 perccel a
szociálpszichológia vizsgám kezdete előtt estem be az illető terembe. A
tanár is pont akkor jött meg. Aztán még 19 percet időzött a termen
kívül, ugyanis meg kellett győzni a fénymásológépet, hogy csináljon a
sok kis tanájelöltnek vizsgalapot. Végül azért csinált. Nem volt nehéz
a feladatsor, és mivel egyszer valamelyik tanárom (esküszöm, nemtom, ki
volt az) meggyőzött, hogy nem feltétlenül kell a különböző betűjeleknek
egy tesztben azonos gyakorisággal megoldásnak lenni, nem estem kétségbe
azon sem, mikor 9 állításból 6-ot igaznak ítéltem, míg hármat hamisnak.
Ezt egyébként nagyon helyesen tettem
Ötöst kaptam a vizsgára. Megnézhettem a dolgozatot, és tök poén, hogy
elrontottam az egyik olyan feladatot, aminek a felfogására/megoldására
legalább 5 percet szántam a 35-ből. Nem baj, most már itt is tudom a
helyes választ. Amúgy mindenki tanuljon szociálpszichológiát, meg hát
úgy általában pszichológiát, mert teljesen érdekes. Sajna nekem
kötelezően már nincs több pszicho (), de legalább jön helyette pedagógia, ami valószínűleg legalább ilyen izgi lesz.

Lett közös képem Lizával, aminek nagyon örülök. Majd ha Tomi gépéről az enyémre kerül, akkor fel is teszem ide.

Voltam hastáncon is, ami jó volt, mert mindig jó. Egyik kedves kis
táncostársam eléggé felidegelt, ami főleg abból adódott, hogy hulla
fáradt voltam. Lekéste az első 5 percet, majd mikor megérkezett, beállt
elém. Ez önmagában nem gond, de az azért felturbózott, hogy ettől én
egyrészt nem láttam magam a tükörben (pedig az fontos ennél a táncnál),
másrészt mozgásteret sem hagyott, mert kb. 10 cm-rel előttem állt meg.
Grrrr.

Hétvégén egyébként sütöttem pogit meg csináltam ananászos csirkemellet, utóbbi első az egész életemben
Nekem ízlett, bár nem olyan volt, mint mikor apu csinálja, de nem
jöttem rá, mi okozza a különbséget. Majd egyszer. Voltunk családi
banzájon is, ami minden júniusban van, csak tavaly nem volt. Tomi is
jött, tetszett is a családnak, neki is a család, úgyhogy tök jó. Azt is
mondta a Nagyi egy bizonyos testvére, hogy a tortájából kiindulva
megtartjuk Őt. Hurrá

Végül egy idézet a Vészhelyzet évadzáró dupla részéből: "Jaj, ne
legyünk már ilyen emancipancimancik!" Persze volt még egy hasonlóan jó
idézet, amit le akartam írni, de arra már nem emlékszem, túl fáradt
vagyok. Mindenesetre jó utolsó két rész volt, tökre tetszett nekem.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai