LizaGazdija

Tegnap esküvőn voltam Tatán. Nagyon szép volt az egész, de hát persze legszebb a menyasszony volt. Valami gyönyörű ruhát talált magának. Volt vőfély, voltak játékok, volt tánc, meg persze volt iszonyú mennyiségű kaja, süti és torta. Plusz szállás az esküvő helyszínétől három perc sétára. Nagyon jó volt, de úgy éjfél környékén kezdtek kevésbé szép gondolataim támadni. Ezeket úgy lehetne összefoglalni, micsoda csúnya ráfaragás, hogy ha 2007-ben hagynak szakítani, nem győzködnek három hónapig, és/vagy én nem hagyom magam meggyőzni arról, hogy jó lesz újrakezdeni azt, ami egyszer már nem működött, akkor nem húzódott volna még a történet öt évig, és akkor mostanra már lehetne férjem meg gyerekem. Ehelyett a majdnem 26 éves koromban történt végleges szakítás után 28 évesen ott tartok, hogy furábbnál furább kapcsolatszerűségekbe bonyolódom, és egyelőre kilátás sincs rá, hogy majd lesz egyszer igazán jó is. Na, látjátok, ezért nem kell nagy hibákat elkövetni, mert akkor nem lesz min rágódni ak...

Voltam a Cirkuszban Andi barátnőimmel. Mostanában az a szokás alakult ki, hogy az unokaöcsémmel megyek az előadásra, de ezt a műsort már láttuk együtt, amikor még új volt, úgyhogy nem volt lelkiismeret-furdalásom, amiért most nem vele mentem. (Azért írta, hogy majd menjünk, ha lesz új :) ) Jó volt együtt lenni, beszélgetni, sétálni a Városligetben, és nagyon jó volt az előadás is. Mivel egyszer már végigfotóztam, most főleg kattintgatás nélkül élveztem a műsort, de azért lett pár képem. Etióp kaucsuklány Német család cuki fókákkal (az egyetlen állatos szám) Amerikai akrobaták Kínai akrobaták Orosz akrobaták

Még tegnap. Másfél órát késett a gépem, volt némi turbulencia is, aminek nem örültem, de azért nem kezdtem el sírni, mint a mögöttem ülő csaj. Szegény, tökre megértem egyébként, bennem is felmerült, hogy nem szeretnék lezuhanni. Az utolsó időszakban elbúcsúztam az összes helytől, amit szeretek Máltán, és a barátaimmal is találkoztam, illetve majdnem mindegyikükkel. Gergővel utoljára múlt szerdán volt üvöltözés, akkor mondjuk majdnem megütött a guta, de szerencsére az utolsó hetet sikerült csendben eltölteni egymás mellett. Az utolsó napomon javasoltam, hogy vegyük le a státuszt a Facebookról, mert tök félrevezető, hogy ki van írva, hogy együtt vagyunk. (Ketten is megpróbáltak egyikünkön keresztül kérni valamit a másikunktól, ami nyűg, ha mi már csak egymás mellett élünk, mert muszáj.) Le is vette, mire hazaértem. Szóval most már nem köt egymáshoz semmi. És jó nélküle lenni. Tegnap még otthon voltam (mármint a szüleimnél otthon), örültem a szépségesen felújított szobámnak, ami mostant...