Az úgy rossz,
ha valamit nagyon vársz, és aztán nem olyan, amilyennek elképzelted, de még nem is majdnem olyan. Az szomorú.
Bejegyzések
Furcsa álom
Képzeljétek, kis Lizámmal álmodtam! Nyáron már három éve lesz, hogy nincs velem, és azóta csak egyszer szerepelt álmomban, pedig nagyon fontos volt nekem, nagyon szerettem. De ma éjjel megint. Az aluljáróból jöttünk fel, földig lógott a nyelve, és én rádöbbentem, hogy nem viszem eleget sétálni, nem tudtam felidézni hirtelen, mikor sétált utoljára rendesen. Meg is fogadtam, hogy mostantól minden nap kiviszem a Duna-partra, hiszen az nincs messze, és szegény kutyának szüksége van rá. Nem tudom, mit akart üzenni az álom, mert amíg élt a kiskutyám, addig rendesen sétált, igaz, a Duna-parton nem sokat volt, mert elfáradt, mire kiértünk, hazajönni már alig volt ereje. (Idős kiskutya volt már akkor is, amikor ideköltöztünk.) Annak, aki nem olvasott még, amikor Liza élt:
Energiavámpír
Akinek nem jó semmi. Aki nem szeret semmit. Aki mindig negatív. Akivel mindig csak rossz dolgok történnek. Akiben fel sem merül, hogy valamiben téved, miközben egészen döbbenetes dolgokat nyilatkoztat ki. Aki ezeket a dolgokat olyan döbbenetes stílusban nyilatkoztatja ki, hogy az bántó. Akivel minek is beszélgetek?
Felültettek
Még sosem fordult elő, hogy ilyen helyzetben örüljek, de most kb. ujjongok. Közben nagy erőkkel készülök a vasárnapra, amikor remélhetőleg valami nagyon jó dolog fog történni velem.
Jo Nesbo: The Snowman
Néhány éve nagyon szerették a Moly használói, és mert amúgy is nagy kedvenceim a krimik, megvettem. Most meg elolvastam. Az első, ami feltűnt, az volt, hogy indokolatlanul hosszú a regény, és unom. Az izgalmak csak valamikor 300. oldal táján indulnak, addig többször unalomba fullad a történet. Ha az első háromszáz oldalt összefoglalták volna száz oldalban, és utána következett volna az utolsó kétszáz-kétszázötven, nem lenne semmi bajom. De ez így felesleges szócséplés. A másik problémám, hogy nagyon brutális. Én jobban szeretem a klasszikus krimit, amiben valakit lepuffantanak/megmérgeznek, és akkor keressük, ki tette és miért. Itt viszont van minden, ráadásul jó alaposan részletezve, nehogy bármi is a fantáziámra legyen bízva, és kevésbé durvának képzeljem a történéseket. Ezt nem szerettem benne, bár egy idő után többé-kevésbé hozzászoktam. A legnagyobb gondom viszont az, hogy ebben a krimiben nem lehet együtt gondolkodni a nyomozókkal. Agatha Christie úgy csinálja, hogy feld...