LizaGazdija

hogy szerdán betörtek az egyik gangos lakásba a másodikon, és én hallottam, hogy kétségbeesetten ugat a kutyájuk, és nem csináltam semmit, mert nem tudtam, hogy az ő kutyájuk (nagyon visszhangzik az egész, az sem volt biztos, hogy egyáltalán a mi házunkban ugat a kutya, és nem a szomszédban, ráadásul ezt a kutyát még sosem hallottam megnyikkanni se). Mondjuk, azt nem tudom, mit tehettem volna, de pl. biztos hívtam volna rendőrt, vagy bekopogtam volna valamelyik szomszédhoz, hogy többen menjünk le a lakáshoz, vagy valami. Voltam most náluk, eléggé el vannak keseredve. Az a nagy szerencse, hogy a kutyát (tündéri, zsemleszínű tacskójuk van) nem bántották. Viszont nyomorultnak eléggé megviselte az idegeit a kaland, konkrétan minden kis nesztől frászt kap, és ugat meg nyüszít. Alig akarta hagyni, hogy megsimogassam. Szegénykém. Remélem, rendbe jön a lelke. Azon meg nem szeretnék elgondolkodni, milyen világban élünk, ahol úgy törnek be egy lakásba, hogy senki nem lát semmit , pedig a szoms...

amikor kinyitom a szemem, és az első két szó, amit hozzám intéznek, a "boldog névnapot" :) Meg az is, amikor délelőtt 11-ig a csoportomból ketten hívnak fel, hogy boldog névnapot kívánjanak, az egyikük úgy, hogy nem is tudja a telefonszámomat, de csak azért levadássza a csoporttársát, hogy kitudja tőle. Eddig csupa ❤ ez a nap :)

Tegnap kétszer is átéltem. Először kívülállóként, aztán érintettként. Reggel kimentem Csepelre, a strandhoz, mert kellett nekem egy süteménykiszúró, amit csak ott árultak normális áron. Tudom, nem vagyok normális, de ugorjunk. A 71-es busszal utaztam, ahol azt figyeltem meg, hogy a buszra felszálló idős emberek mind ismerik egymást és a buszvezetőt is. Szóval ez egy kis közösség, a 71-es busz utasai, vagy mondhatjuk, a környékbeliek. Este voltam énekkari próbán a volt általános iskolámban, most utoljára - mindjárt fellépés. A próba egy pontján bejött a terembe egy idős úr, akiben azonnal felismertem a gyerekorvosomat, akit csak Drenyó néven emlegetett mindenki. Az unokáit kereste, akik hegedűórán voltak, az énektanárnő el is igazította őt, és közben a mindenféle korú volt lázárosok összesúgtak, és kiderült, hogy a 34 évesnek és a 18 évesnek is ő volt az orvosa gyerekkorában. Nekem is. (Sőt a nagynénémnek is, aki 20 évvel idősebb nálam.) Ez is egy kis közösség: az erzsébetiek. Jó ...

Legalább három hete itthon van a húzottam ajándéka, ha nem régebben, és legalább egy hete megvettem mellé a csokit, és megcsináltam a kézzel készített apróságot. Mégsem szántam rá magam, hogy becsomagoljam és elvigyem a postára. De mivel most már napi tíz ember írja be az eseményhez, hogy feladta a csomagot, elszégyelltem magam, és ma erőt vettem magamon. Holnap irány a posta :) Az ajándékozás kapcsán megint elém került a szerintem legszebb karácsonyi idézet. Angolul és magyarul is nagyon-nagyon szeretem. Persze, hogy Dickens Karácsonyi énekéből való, Scrooge szájából hangzik el. Íme: "I will honour Christmas in my heart, and try to keep it all the year. I will live in the Past, the Present, and the Future. The Spirits of all Three shall strive within me." "Meg fogom ünnepelni a karácsonyt szívemben, és iparkodom egész esztendőben ünnepelni. Élni akarok a Múltban, a Jelenben és a Jövőben. Versengjen bennem ennek a háromnak a szelleme." (Benedek Marcell fordítása...

Van nálunk az aluljáróban egy fiatal pár, szerintem fiatalabbak, mint én. Minden nap itt vannak, estére általában eltűnnek minden cuccukkal együtt, de reggel visszajönnek. Néhány hónapja magukhoz vettek egy akkor még tenyérnyi, gyönyörűséges kiscicát. Etetik, itatják, szeretgetik, nevelgetik. Valakitől kaptak egy macskahordót, abba szokták betenni, ha nem tudnak rá figyelni, mert mondjuk alszanak. Ilyesmi cicát kell elképzelni. Csak kicsit kisebbet. Alig egy órája jöttem ki a Cserpesből, miután megittam a napi kakaómat, és álltam a zebránál, mert kreatív hobbiba akartam menni, amikor egyszer csak láttam, hogy a cica kilő az aluljáróból, és összevissza rohangál. Megijedhetett valamitől. Elindultam utána, szólongattam, mert rögtön láttam, hogy ennek nem így kéne lennie,  mert tudom, hogy nem jöhet ki az aluljáróból. Két pillanat múlva megjelent a gazdája is, a fiú. Feszült arccal, rémülten kezdte szólongatni ő is, de a cica se látott, se hallott. (Mondjuk szerintem nem is hall...

Tudom, már számtalanszor megígértem magamnak, hogy nem olvasok bulvárt soha többé, de mindig elcsábulok egy-egy jól sikerült cím és felvezető láttán. A mai első nevetést például ez a gyöngyszem váltotta ki: "Persze nem volt szép dolog a házassági pofon, de nem bántam meg. Sok párkapcsolatban megtörténik ilyesmi, de úgy gondolom, egy nő ezt ki tudja provokálni. Nem mindig volt heves Veronika. Aznap nyilván volt benne valami cucc, azért támadott rám. Pedig csak annyit mondtam neki, hogy buta. " Mennyire szép ez, nem? És az az utolsó mondat, a csattanó... Gyönyörű!

Amikor már hajnalban felhív, hogy jó reggelt kívánjon, és megkérdezze, hogy aludtam, az eléggé ❤