LizaGazdija

Minden nyomor este a legnagyobb, legyen bár testi vagy lelki.

Fiú és lány. Fiú: És te meg tudsz szervezni egy ilyen külföldi utat? Lány: Hát, áprilisban megszerveztem magamnak egy horvátországi utat utazással, szállással, és elég flottul ment minden, úgyhogy szerintem most is menni fog. Fiú: Jó, mert én nem tudok szervezni. Lány: A nőknek kell szervezési készség, úgyhogy kénytelenek megtanulni. Fiú: Igen. Lány: A férfiaknak meg kell egy nő, aki megszervezi nekik a dolgokat. Fiú nevet és egyetért. Akkor ezt megbeszéltük :)

Az előzményekről annyit, hogy a Neptun egy fos, elnézést kérek a kifejezésért, de az. Használhatatlan, idióta felület, valószínűleg csak annak jó, aki pénzt kapott érte, hogy nálunk is bevezessék. Azzal nyitott, hogy nem engedte felvinni a rendszerébe a doktori iskolánk által meghirdetett tanegységek mintegy kilencven százalékát. Tehát nem arról van szó, hogy a hallgatók nem tudták felvenni a tanegységeiket, hanem konkrétan arról, hogy a tanszékek eleve fel sem tudták tölteni azokat. Ezért aztán élénk e-mailes kapcsolatba bonyolódtunk a tanulmányi ügyintézőnkkel, B.K.-val, akinek cuki kis táblázatban elküldtük, mely tanegységeket vennénk fel, ha lehetőség volna rá, és azt ígérte, majd a félév folyamán valahogyan kicselezi a Neptunt, feltölti a tanegységeket, majd egyesével felveszi a doktori iskolánk néhány száz hallgatójának a kívánt tárgyakat. Ma aztán bementem az egyetemre, felvettem az indexemet. (Mivel csak egy-két embertől kell aláírás per félév, halál fölösleges májusban felve...

Annak a drága embernek a számára, akinek a lelkén szárad, hogy most már nálunk is Neptun van, annyira szívesen megteremteném a lehetőséget, hogy próbálja meg elvégezni az egyetemet a Neptun használata mellett. Annyira megérdemelné. Annyira.* Miért ekkora szívás az egyetem? jeligére. *Majd ha már nem áll fenn annak a veszélye, hogy dührohamot kapok, elmesélem részletesen. Gyönyörű történet.

Hosszú hónapok óta ma fordult elő először, hogy nem ébredtem fel az ébresztőre, csak 50 perccel később. Hogy én most hogy örülök! Furcsa, mi? :) Well, mostanra már hazafelé kellene tartanom az eredeti terv szerint, és csak negyed óra múlva fogok elindulni, de akkor is annyira boldog vagyok most ettől. Lehet, hogy megjavultam, és megint mormota vagyok! Yee-haw!

megtaláltam még egy olyan zenét, amit a Cserpesben kb. minden alkalommal hallok, amik bent vagyok, és imádom, és sosem értek belőle egy fél szót sem, mert elég nagy az alapzaj. Nézzétek, hallgassátok: Ennek a szövege is jó, ezért idemásolom, arra az esetre, ha másnak is lennének még gondjai az énekelt szöveg megértésével. (Én a saját anyanyelvemen énekelt dalok esetében is gyakran szorulok a dalszöveg olvasgatására, ugyanis azokból is kb. annyit értek, mint az angol szövegűekből, mondjuk a kétharmadát, hehe.) "No more tears, my heart is dry I don't laugh and I don't cry I don't think about you all the time But when I do –I wonder why You have to go out of my door And leave just like you did before I know I said that I was sure But rich men can't imagine poor. One day baby, we'll be old Oh baby, we'll be old And think of all the stories that we could have told Little me and little you Kept doing all the things they do They never really think it throug...

A művész névtelen kíván maradni. Azt hiszem. Íme: "Én nagyon jól tudnék csajozni, ha lenne időm, és véget érne ez a kibaszott vizsgaidőszak."