LizaGazdija

Hétvégén nyárköszöntő nyaralást csaptunk Tomival és Marcival. Péntek délután lementünk Tihanyba, és ma este jöttünk vissza. Nagyon büszkék lehetünk a kutyára, aki odafelé három és fél órát kibírt a kocsiban, és csak akkor hányta el magát, amikor kiengedtük a kocsiból, már örült, hogy végre vége a tortúrának, majd visszaszállítottuk. Ez azért volt egyébként, mert át kellett vennünk a szállás kulcsát Tihany központjában, amihez ki kellett szállni a kocsiból. Szóval három és fél óra türelem után az utolsó 4 (!) perc alatt kétszer is rosszul lett a kutya, biztos fontos volt bepótolni, ami Pesttől Tihanyig kimaradt. Hazafelé két és fél óra volt az út, amit egyébként nem értek, mindenesetre akkor már tényleg végig kibírta a kutya, és kiszállás után sem volt baja, szóval egy hős. Hazafelé egyébként mindketten nagyon nyűgösek lettünk a szűk hely miatt, ugyanis a kutya a lábamnál utazik, úgyhogy készült a kutyáról néhány vicces kép, de telefonnal, úgyhogy majd akkor lesz belőlük ízelítő, ha l...

Ma azt tudtam meg, hogy a Hófehérke, a Hamupipőke és a Tom & Jerry c. rajzfilmek sokkal károsabbak a gyermeki agyra, mint azok a számítógépes játékok, amelyeknek célja, hogy zombikat öljünk halomra válogatott kegyetlen módszerekkel. Ilyenkor két dologra kell nagyon koncentrálnom: 1. ne röhögjek, 2. tartsam szem előtt, hogy ő jelenleg 12 éves, ezért még egy rövid ideig normális nála a szürreális gondolkodás. Egyébként nem látta be, hogy a zombiöldöklős játék a durvább. Hiába, minden szentnek maga felé hajlik a kolbásza, úgy hallottam.

Amikor 7 éve voltam befordulva, akkor tudtam magam továbbhaladásra motiválni azzal, hogy azt mondogattam, nem tehetem meg, hogy nem csinálom a dolgom, mert meg fogom bánni, amikor majd emiatt a hülyeség miatt nem vesznek fel az egyetemre. Most nehezebben motiválom magam, mert ha nem lesz meg minden vizsga, akkor se történik semmi, de szó szerint semmi, nincs semmiféle retorzió, SEMMI. Azért biztatom magam a továbbhaladásra, csak kicsit lassabban haladok tovább, mint legutóbb. Kiegészítés: Jó motiváció persze az, hogy nem kevés pénzbe kerül, hogy ezt csinálhatom, viszont még ezen is tudna dobni, ha az oktatók válaszolnának a nekik küldött e-mailekre, amikben pl. a vizsgaidőpontok felől érdeklődöm, amiket marhára nem lehet megtalálni sehol. Sebaj, már csak egy hónap, utána már csak fordítani kell meg tanítani. Meg strandra járni. Idén fogok. Tényleg.

Ötven éve ég a bánya Centralia alatt , és 77 éve befalazott, végig égő neonreklámot találtak egy kávézóban . Szívem csücske USA, ahol minden megtörténhet (L) :)

Olvasom a comment:comon, hogy hívtak sztárvendéget a Megasztár döntőjébe, aki kicsit bunkó módon állt hozzá a feladathoz, nevét eddig szerintem még nem is hallottam, viszont, surprise, surprise, azt a számot is rendszeresen hallom stepen, amit énekelt a döntősökkel. Ráadásul amennyire vissza tudok emlékezni (a héten nem jutottam el edzésre :( ), ezt a szám nem is agyonremixelve megy le, bár a rap egyáltalán nincs benne, a refrénből meg erősen kiemelik a tüc-tüc részt. UPDATE: Végigmentem az összes számán youtube-on, mármint az összes olyanon, amit hirtelenjében felleltem, és egy (!) olyat találtam, amit még életemben nem hallottam. A többi minden stepen lemegy. Most már társul hozzájuk előadó meg cím is a kis fejemben.

Ma a Szabó Ervinbe mentem potyára. Jó drága kör volt ez így, de legalább most már megvan itthon az öt létező Alice-fordításból kettő. (Ha valaki látja valahol antikváriumban, netán aukción az Évike Tündérországbant, ne habozzon szólni!)

Sajnálom, ez egy ilyen bejegyzés, mert büszke vagyok a mai teljesítményemre. Ennyire örülök magamnak: Reggel kimentünk Tomival Nagyi elé a buszhoz, és bevittük a kórházba, ahol az aneszteziológussal kellett megbeszélnie a szerdai műtét részleteit. (Azért nem mondom meg, mi baja, mert biztos nem örülne neki, hogy kiplakátolom vele a blogot.) Utána elmentünk egy minishopping-körútra, ahol is ki-ki kapott ebédet, innivalót meg én egy könyvet a szülinapom alkalmából (Csukás Istvántól a Keménykalap és krumpliorrt, alig várom, hogy elolvassam). Utána Tomi hazavitte Nagyit, de én nem tudtam velük menni, mert a tegnapi blamázs után ma már muszáj volt könyvtárba menni. Így is arra számítottam, hogy még holnap is ott fogok ülni. 12:30-kor ültem le az asztalhoz az általános olvasóteremben, innentől 5-ig megállás nélkül dolgoztam. Igaz, már 4-kor elkezdtem nyűglődni, és ahogy telt-múlt az idő, egyre rosszabb lett a közérzetem, míg a végén már annyira elegem volt, hogy nem bírtam odafigyeln...