LizaGazdija

A nap egyik legszebb pillanata az volt, amikor a következő üzenetet kaptam Esztitől: "Most ült mellénk a családod a metrón, megsimizték a lányok Lajkát!" Milyen kicsi a világ, és micsoda véletlenek vannak! Ráadásul az én kutyáktól félő, kutyákat kilométeres ívben kikerülő gyerekeim megsimogatták Lajkát, és Eszti szerint ügyesen nyúltak hozzá. Másnap épp Rékához, a legrégibb barátnőmhöz készültünk, aki most először látogatott haza a családjával Franciaországból a kisfia születése óta, és van egy golden retrieverje - eléggé izgultam, mi lesz ebből, meg tudnak-e maradni a lakásban a lányok, ha Zena akár csak rájuk néz. Ehhez képest végig, amíg ott voltunk, vele játszottak, simogatták, babusgatták, a nyakába borulva búcsúztak el tőle, és Flóra hazafelé negyed órán keresztül zokogott, hogy vigyük haza Zenát, vagy legalább vegyünk egy ugyanilyen kutyát. Csak azt sajnálom, hogy én a karácsonyi teendőim miatt nem a családdal metróztam haza, nagyon jó lett volna véletlenül összefutni ...

A Facebook dobált elém jeleneteket a sorozat első részéből, és annyira megfogott a hangulat, hogy gyorsan megnéztem az első évadot (6 rész). Alma egy boltoni nő, akinek a családjából hiányoznak a férfiak, és bár a nők megvannak benne, mind fura - van, aki drogok okozta pszichózisban szenved, van, aki csak úgy grátisz nem százas. Alma nagyon keresi a munkát, de furasága miatt szinte sehová sem kell, és onnan is hamar repül, ahová véletlenül felveszik. Két támasza a nagymamája, Joan és jó barátnője, Leanne. Közben küzd a mentálisan súlyosan sérült édesanyjával és -ért, és álma, hogy színésznő legyen belőle, de odáig igen kacskaringós és rögös út vezet, ha egyáltalán oda vezet. Megrázó, ugyanakkor humoros, rengeteget lehet nevetni rajta. Az Almát játszó Sophie Willan egyben az író és a rendező is. Ez a nő egy zseni, nem is véletlenül kapott két BAFTA-t a sorozatért, az elsőt mindjárt a legelső epizódért. Szombaton értem a második évad végére, és az az érzésem támadt, hogy Alma igazából So...