LizaGazdija

Szeptember 18-án, vasárnap volt Flóra életében először "igazi" színházban, "igazi" színházi előadáson - járt már számtalan bábelőadáson és koncerten, és a covid miatti lezárások idején két darabot is megnézett online, de most járt először a Vígszínházban. A padlást választottam, mert azt 2020 végén már láttuk - megnéztük az online tartott, ünnepi 999. előadást - , és nagyon tetszett neki, napokig-hetekig beszélt még róla. Amikor meghallotta, hogy csinosan fogunk felöltözni, egyből kiválasztotta, mit szeretne felvenni, egy nagyon szép, virágmintás, forgós selyemruhát, amit tavaly karácsonyra kapott (akkor még elég nagy volt rá, mostanra belenőtt, és gyakran parádézik benne itthon, amikor "fellép"). Kár, hogy még mindig az a megállapodásunk Tomival, hogy nem tehetek fel képet a netre a gyerekekről, mert úgy, de úgy megmutatnám, milyen csinos volt. De sebaj, el tudjátok képzelni, gondolom. A szünetben volt is, aki megdicsérte. Nagyon izgatottan készülődtünk, ...

 Flóra a bábszínházat már régóta ismeri (legalább másfél éve járunk, az elejétől tetszett neki), azon meg más többször gondolkodtam, vajon melyik előadásra és hány éves korában menjünk majd először színházba. Úgy alakult, hogy még nincs hároméves, és a Vígszínház ma (vagyis tegnap) esti élő közvetítése, A padlás 999. előadása lett az első színházi élménye. Amikor meghirdették a közvetítést, gyorsan vettem rá jegyet, majd töprengeni kezdtem, mi legyen Flórával - ő 8 és negyed 9 között fekszik, és fél 10-re elalszik. (Brutálisan nehezen alszik el sajnos.) Végül arra jutottunk Tomival, hogy ez egy különleges alkalom, most az egyszer bevállalhatjuk, hogy fél 10-kor fektetjük, csak még az előadás előtt meg kell fürdetni és vacsoráztatni, hogy utána egyből mehessen az ágyba. Úgy voltam vele, hogy háromévesen még nem fogja érteni, miről szól a darab, viszont tetszeni fognak neki a jelmezek, és élvezni fogja a dalokat. Így is lett. Úgy ülte végig a két és negyed órát, hogy tátott szájjal, ...

Tominak most a péntek szabadnap, és a héten nekem is az lett, mert Ausztriában december 8. ünnep, plusz Tominak átpakolták kicsit a beosztását, így felszabadult a szombatja. Ezt kihasználva pénteken hazamentünk Pestre, aztán ő tegnap jött vissza, én meg ma. Pénteken voltunk a Cirkuszban, megnéztük a Csodagömb című előadást, ami ismét nagyon igényes, nagyon szép, nagyon tetszett. Egyetlen apró problémám volt vele, hogy szerepeltek olyan állatok, akik szerintem ezt a szereplést nem szeretik, de tényleg látszik a Cirkuszon, hogy igyekeznek minimálisra venni az állatos számokat, és ha mégis bekerül egy-egy, az is inkább kutyás, a kutyák meg szeretnek játszani. Most is készült rengeteg kép, majd mutatok, csak nem most. A Cirkusz után elmentünk a Móriczra szakadó esőben, ott találkoztunk Rékával, aki még nem ismerte Tomit, mert nem volt az esküvőn. Most bepótoltuk a megismerkedést, és szerintem jól sikerült. Rékától nászajándékba egy Feldobox élménykupont kaptunk, amelynek keretében vala...

Idén 400 éve, hogy meghalt a nagy költő, ezért a tiszteletére Shakepeare-emlékévet hirdettek. Ennek részeként vasárnap az utolsó Emma Rice-féle Szentivánéji álom-előadást élőben közvetítették Shakespeare Globe Színházából, Londonból, és teljesen ingyen meg lehetett tekinteni a neten, a BBC oldalán. Meg is tekintettem. És milyen jól tettem! Az elején még fura volt, nem voltam benne biztos, hogy végig tudom majd nézni, mert valahogy eklektikusnak éreztem Shakespeare szövegét a modern jelmezekkel és viselkedéssel, de szerencsére hamar hozzászoktam. Onnantól pedig annyira beszippantott, hogy végignéztem, pedig 3 órás volt. Eleve hatalmas élmény volt kicsit ott lenni a színházban, ami ma is pontosan olyan, mint amilyennek Shakespeare elképzelte és megépítette. Élőben is voltam már ott, amikor három éve Londonban nyaraltunk Danival, de akkor "csak" egy jelenet próbáját néztük meg az idegenvezetés keretében. Nagyon jó volt most egy teljes előadást látni. A prológba beépítették a ...

Rékával ma néztük meg, miután pénteken véletlenül rábukkantam, és gyorsan megvettük a jegyeket. Az 1939-es filmet vitték színre, de persze kicsit átalakították. Ezt-azt kihagytak belőle, máshol valami mást hozzáírtak, ilyesmi. És gyerekelőadás lett belőle. Mármint persze a regény is ifjúsági regény, a film sem az a véresen komoly, csak felnőtteknek ajánlható, de ez az előadás konkrétan gyerekeknek készült. Innen Nagyon tetszett a színészek játéka, érdekes volt a dalokat magyar szöveggel hallgatni (a filmben angolul szólnak, és magyar felirat van hozzájuk), tetszettek is, valahol vicces, hogy az Over the Rainbow-n általában az ötödik másodperc után már bőgök, és szép volt a díszlet meg majdnem minden jelmez is. Hegyi Barbarát kicsit sajnáltam Glinda ruhája miatt, az elég giccsesre sikerült ( itt lehet megnézni). Jó volt, hogy beleírtak a történetbe jó néhány szóviccet, a legfárasztóbb talán a Bádogemberhez intézett pléhboy volt, de a többi is tetszett. A kedvenc jelenetem Óz le...

Fejes Endre regényét még akkoriban olvastam, amikor két-háromnaponta elolvastam egy-egy regényt, nem ritkán egyáltalán nem aludtam éjjel, mert túl sok olvasnivalóm volt, és egy jellemző esetben a Zabhegyezőt letéve éjfélkor azonnal rágyújtottam az Üvöltő szelekre. Azt a kontrasztot soha nem fogom elfelejteni, nagyon kemény volt. No de a lényeg, hogy ekkoriban 13-14 éves lehettem. A regény persze elhomályosult már az emlékezetemben, csak a minden lányt átverő "görög diplomat"-ra emlékeztem, meg arra, hogy a végén gyilkos lesz a fiúból. És arra is, hogy nagyon tetszett a könyv, mert izgalmas és fordulatos volt. Úgy emlékszem, az erkölcsi kérdéseket nem nagyon vettem észre benne, vagy legalábbis csak olyan 13-14 éves szinten, miszerint ez egy rosszfiú, és ölni bűn. Azt akkoriban még nem tudtam, hogy megtörtént esetet dolgoz fel a történet, ez csak most derült ki számomra, és így még elgondolkodtatóbb a regény. Amikor megláttam, hogy a Pesti Színházban játszani fogják a darabot...

Blankával mindketten olvastuk a Rév Fülöp első és második részét is, és nagyon megszerettük a kedves történetért, a humoros jelenetekért és a kiváló szóviccekért, amelyeknek egytől egyig közük van a Balatonhoz. Ezért aztán már tavaly megbeszéltük, hogy ha alkalmunk nyílik rá, elmegyünk a Magyar Színházba, és megnézzük a darabot. Ma nyílt alkalom. Nem voltunk elájulva. Gyerekelőadás, és nagyon rámentek arra, hogy ez a gyerekeknek szól, ezért kicsit sok lett a tortadobálós poén, ami a gyerekeknek tényleg bejött, csak kicsit távol van az eredeti hangulattól. Blanka leginkább azt sajnálta, hogy Vaszi, a fajansz úgy, ahogy volt, kimaradt a történetből. (Én eléggé álmos voltam, ezért feltehetőleg csak az előadás végén tűnt volna fel, hogy jé, nem volt Vaszi, de Blanka már a szünetben felhívta erre a figyelmemet.) Engem az zavart, hogy Rév Fülöpből sikerült egy féleszű, idétlen, kelekótya idiótát csinálni, miközben a könyvben nem voltak neki gondjai az értelmi képességeivel, mindössze ar...

T. vetette fel pár hete, hogy elmehetnénk a társulat egyik előadására, mert még sosem látta őket élőben, pedig szeretné. Így aztán vettünk jegyet, és tegnap este kibuszoztunk Kőbányára, a művházba. Én sem láttam még élőben egyetlen műsorukat sem, de régen nagyon sokszor láttam őket a tévében, és nagy kedvencem volt a Besenyő-család meg Winnetou. Ezek most is szerepeltek, és meg kellett állapítanom, hogy Pethő Zsolt nem is olyan rossz Margit, mint ahogy emlékeztem. Még az is lehet, hogy eleve a Galla iránti szolidaritásom miatt éreztem régen, hogy csak ő játszotta jól ezt a szerepet. Van egy új karakter is, akit még sosem láttam, Edebede bácsi, aki mesél. Pókegérke és a 7 másik törpe címmel. Ha nem lett volna benne annyi fosós-hányós poén, lényegesen jobban tetszett volna, de így sem volt rossz. Még egy nagyon jó jelenet volt, VIII. Henrik és valamelyik lefejeztetett feleségének dala, azon nagyon sokat nevettem. Meglepett a tény, hogy itt is van közönségszívatás. De még milyen...

Ez volt az utolsó előadás a karácsonyra kapott bérletemen, amit még egyszer köszönök Éva néninek. Amíg nem kellett a hely a molyos widget pótlására balra fent, addig egy kívánságlista volt látható azon a helyen, aminek az egyik pontja ez a darab volt. Még valamikor tavaly ősz-tél táján került fel, és a bérlettel nagyon gyorsan teljesült is. A Mary Poppinshoz régóta tartó viszony fűz. Gyerekkoromban megvolt itthon a regényfolyam első három kötete, és anyu esti meseként felolvasta nekem mindhármat. Nagyon-nagyon szerettem. Amikor Erzsébetre költöztünk, a harmadik kötet eltűnt, de aztán pár éve megvettem, úgyhogy most megint teljes a gyerekkori triumvirátus. Először tehát a regények nyűgöztek le, aztán következett a film, amit egyszerűen imádok. Julie Andrews annyira szép benne, és annyira jó színésznő, és olyan gyönyörűen énekel, és egyáltalán. Számtalanszor láttam a filmet, de mindig lenne kedvem újranézni. Az angol nyelvű könyvem előszavából tudom, hogy P.L. Travers, az írónő utálta ...

A gimis irodalom oktatás keretében nem jutottunk el az oroszokig, mert Petőfinél végzetesen lemaradtunk, és ez nagy szívfájdalma volt magyartanár anyukámnak, úgyhogy összegyűjtötte nekem, melyik orosz szerzőknek melyik műveit olvassam el bármi áron, én meg listába foglaltam a megjelölt címeket, aztán mindig találtam más olvasnivalót. Januárban aztán vettem jegyet húsvét vasárnapra a Nemzeti Színházba a Három nővérre, februárban megvettem a drámát is, és húsvét előtt két nappal elolvastam, hogy felkészülten érkezzek majd a színházba. Én nem ebben a kiadásban vettem meg, de ez sokkal kifejezőbb, mint az én példányom borítója Azt azért nem állítanám, hogy ebben a drámában nem történik benne, bár tény, hogy bajos lenne belőle akciófilmet forgatni. Érdekes kérdéseket vetnek fel a szereplők, tetszettek az elmélkedések, még ha nyomasztó is az egész hangulata. Sajnáltam őket, amiért senki sem boldog, de közben azt éreztem, mindenkit így látna a kívülálló, ha nem csak a vigyorgós képeket...

De elmúlt éjfél, és az új életforma szerint már 11-kor zuhanyoznom, 11:20-kor feküdnöm kellett volna, csak kértek tőlem valamit, és mivel fontos volt, gyorsan megcsináltam. Úgyhogy csak ennyit mondok: A Mahó Andrea-Csonka András párossal láttuk. Majd mesélek róla bővebben is, persze.

Szerdán volt a karácsonyra kapott bérletem második előadása, a Spamalot. El is mentünk rá. Érdekes volt. Mivel ez egy musical, sok-sok dal szerepelt benne. Ezek mindegyike eléggé humoros volt. Mondjuk mindjárt az első, amelyben az Angol Birodalom kifejezést félrehallva egy csapat nő elénekelte, mennyire jó a Mongol Birodalomban élni, mígnem a mesélő tájékoztatta őket a félreértésről, és akkor nagy szabadkozás közepette hazamentek. Maga a darab is humoros volt, de nem nevettem rajta annyit, mint a filmen szoktam. Azt hiszem, az volt a bajom, hogy nagyon viccesek akartak lenni, és kicsit izzadságszagú lett ettől a műsor. Ez mondjuk elég furcsa nekem, mert a történet alapvetően nagyon vicces, szóval nem pontosan értem, miért rontott az élvezeti értéken az erőlködés. Mindegy, ezzel csak nekem volt gondom, a többi néző végigröhögte az egészet. Ami nagyon-nagyon tetszett, az a sok kiszólás és színházi utalás, valamint a nézők bevonása volt. Ez utóbbit nem fejtem ki ré...

Még januárban, vagy talán február elején volt hír az Indexen, hogy kígyózó sorok állnak a Nemzeti Színház előtt, és a honlap is leállt, annyira viszik a jegyeket a márciusi darabokra, és már az első nap majdnem megtelt a nézőtér a népszerűbb darabokra, és hogy ennek az az oka, hogy mindenki szeretné még utoljára látni Alföldi rendezéseit és játékát, mielőtt váltja őt az új igazgató. Gondoltam, jó ötlet, miért ne nézném meg én is. Az általam választott rendezés a Szent Johanna, az alakítás pedig a Három nővér. Mindkét drámát megvettem könyv alakban is, mondván, nem árt, ha felkészülten érkezem az előadásokra. Mivel a Szent Johanna volt előbb műsoron (10-én, vasárnap), ezért azt olvastam el előbb. Shaw-t a Pygmalion, asszonynevén a My Fair Lady óta ismerem. Akkor nagyon megtetszett a stílusa, a humora, még a gőgje is, amivel mindent kezel. Részben ezért örültem meg, amikor láttam, hogy a Nemzetiben játszanak tőle egy drámát. De volt ennek az örömnek más oka is. Van a történelemne...

Dr. Jekyll, you're a devil. The only thing constant is change. This is a dangerous game. A Corvin idén koncerteket és színdarabokat is vetít a mozifilmek mellett, de csak egy-egy alkalommal, ezért is számítanak ezek az alkalmak különleges eseménynek. Több program is nagyon érdekelt engem, legjobban a Jekyll & Hyde és a Queen 1986-os budapesti koncertje. Előbbi vettem is jegyet, utóbbit jövő kedden este 7-kor vetítik, ha valakit érdekel a lehetőség, szerintem még van rá jegy. (Aki nem szeretne elolvasni egy kilométeres bejegyzést, tekerjen az aljára, és nézze meg a linkelt első jelenetet, légyszi-légyszi, köszi.) A Jekyll & Hyde 1997 és 2001 között futott a Broadwayn. A veszélyes kísérletet végző tudóst David Hasselhoff alakította. Három dolog csábított arra, hogy megvegyem a jegyet: 1. Nagy vágyam, hogy egyszer lássak élőben egy darabot a Broadwayn, és ez a lehetőség a "next best" megoldás volt. 2. Olvastam Robert Louis Stevenson Dr. JEkyll and M...

Ez az Éva nénitől karácsonyra kapott bérlet első előadása volt. Eredetileg őt akartam elhívni, de neki pont arra az estére már volt programja, így végül Tomival mentem. A bérleten szereplő három darab közül ez volt az egyetlen, amiről semmit sem tudtam, de miután elolvastam a pár mondatos ismertetőt, biztos voltam benne, hogy tetszeni fog. Adott egy jegyespár, ahol a nő (Pikali Gerda) enyhén neurotikus, hisztis, akaratos és sértődékeny, gyakorlatilag elviselhetetlen, míg a pasi (Magyar Attila) tipikus papucs, mindent úgy csinál, ahogy azt az ő drágája elvárja, semmiről nincs véleménye, mindenben alárendeli magát az asszonynak. A nő legjobb barátnője (Balla Eszter) wannabe színésznő, valami eszméletlenül rossz, mellé igen buta és beképzelt, viszont nagyon szép. A férfi legjobb barátja (Nagy Sanyi) macsó, menő pasi, a nők bomlanak utána, azt kap meg, akit akar. (És sokkal jobban áll neki ez a szerep, mint a pancser bérgyilkosé, teszem hozzá.) A bonyodalom akkor kezdődik, amikor a j...

"Ha nincs színház, nincs élet." Sarah Bernhardt kora egyik híres francia színésznője volt. Sok főszerepet eljátszott, sok híres írót ismert, a mindene volt a színészet. A darab szerint 75 évesen úgy dönt, megíratja a memoárját egy íróval, Pitouval, mégpedig a tengerparti házában. A siker és csillogás ellenére nem volt könnyű élete: anyjával és húgával sosem volt jó a kapcsolata, zárdában nevelkedett, amit utált, házasságon kívül született gyereke, ami az 1800-as évek második felében még nem vetett túl jó fényt senki lányára, ráadásul amputálták az egyik lábát. Az életéről több könyvet is írtak, engem ez érdekel legjobban, egyszer majd valahonnan megpróbálom kikölcsönözni. Mondjuk nyáron, Amerikában, ha kijutok :) Számomra a darab és a színésznő életének mottója volt a fenti idézet. A darab minden perce ezt támasztotta alá. Sarah még idősen, betegen sem tud elszakadni a színpadtól, minden percben játszik, csak úgy képes emlékezni, ha játszhat és játszathat. Ezért aztá...

Kísérlet arra, milyen lenne, ha a nyelv nem változna folyamatosan, hanem megkövesedett volna egy néhány száz évvel ezelőtti állapotban. Ezen az archaikus nyelven meséli el Csokonai Lili, a csepeli munkáslány élete első húsz évét, ami olyan eseménydús és tragédiákkal teli, mint másnak az egész élete. A könyv 161 oldalon meséli el Lili szenvedéseit, Majsai-Nyilas Tünde a színpadon két órában, szünet nélkül. Megerőltető feladat lehet, ez abból is látszik, hogy az előadás végén, a meghajlásnál még ott ült a feszültség a színésznő arcán. Nagyon profi, ez mindenképpen bizonyítást nyert, de sajnos az ő játéka sem tudott minden homályos foltot eltüntetni. Merthogy nem értettem mindent már a könyv olvasásakor sem. Akkor most kitől van Lili gyereke? Akkor most kinek a másik nője a másik nő? Akkor most mi a vége? Ilyen kérdéseim maradtak, és ebből kettőnek a megválaszolásához apu segítsége kellett (vele meg anyuval voltunk színházban, és apu már olvasta a könyvet), a harmadikat meg elfelejtettem ...

Idén nagyon keveset voltam színházban, ha jól számolom, ez volt a harmadik alkalom. Ez a darab nagyon érdekelt már a premier óta, és a Ma Este Színház elnevezésű kezdeményezésnek köszönhetően ma eljutottam rá. A lényeg, hogy adott napon csak a program partnereinek aznapi előadásaira lehet jegyet venni, de azokra 50% kedvezménnyel. Eredetileg pénteken szerettem volna megnézni a darabot, de akkor valamiért nem fogadta el a bankkártyámat a rendszer. Megkerestem a Vígszínház oldalán, mikor van még lehetőség a darab megtekintésére, és amikor láttam, hogy például ma, arra gondoltam, megvárom az értesítőt, hátha mára is van kedvezmény, és ha nincs, legfeljebb veszek teljes árú jegyet. De volt kedvezmény, és most a bankkártyámmal sem volt gond. Mivel a családot nem tudtam rávenni a részvételre, egyedül mentem. Valamikor 12 és 14 éves korom között olvastam Horace McCoy azonos című regényét. Akkoriban adták a tévében a Szelek szárnyán c. sorozatot, ami a XX. század első felében játszódik,...

Vasárnap a RAM Colosseumban megnéztük a Pán Péter című zenés táncjátékot anyuval, Tomival és Blankával. Nem volt rossz, de annyira jó sem volt, mint vártam. Jó, persze nem volt titok, hogy zenés táncjáték, de én ettől még azt hittem, lesz majd valami szöveg is. De nem volt egy szó sem, csak a tánc. Ez egyébként nem baj, bár néha úgy éreztem, nagyon kellenének a szavak, hogy mindenki értse, miről van szó. A jegyen szerepelt a regény első mondata, gondolom, mottóként: "Egyszer minden gyermek felnő, egyvalakit kivéve." Ezt a mottót az első pillanatban sikerült megdönteni, mégpedig azzal, hogy Pán Pétert egy felnőtt alakította. Miután nem volt szöveg, így attól, aki nem ismeri (olyan jól) a történetet, nem lehet elvárni, hogy kitalálja a darabból, hogy a főszereplő valójában egy kisfiú. A másik, ami nagyon zavart, hogy nagyon sok új motívum került a sztoriba, ami szerintem nem véletlenül nincs ott eredetileg. Pl. nem értek egyet a Wendy-Pán Péter szerelmi szállal. A jelmezek alap...

De. Megnéztem az index cikkét, ahol összehasonlították a két pályázatot. Most azt hagyjuk, hogy az egyik leginkább nem is pályázat, csak pályázatszerűség,. mert az sokkal fontosabb, milyen darabokat tervezett bemutatni a két jelölt. Talán hatot-hatot soroltak fel. A különbség a két lista között az, hogy a nyertesnek egyetlen darabjára sem fogok beülni, mert nem érdekel, sőt némelyik taszít, míg a másiknál lett volna három, amit mindenképpen akartam volna látni, és a többire is rá lehetett volna beszélni. Vajon van még rajtam kívül, aki hasonlóan érez?