LizaGazdija

Ma a bácsi azt kérte, aki nem Szent Lacival foglalkozik külön feladatként, ne jöjjön be az órára, mert ő azt úgy jobban élvezné. Amikor azt mondta, nem muszáj bejönni, ha nem "szentlacizunk", gondoltam, én azért csak bejárok már, legyek tisztességes. De így... Nem fogok erőszakoskodni, viszont ujjongok a szabadidőn, abból most egy darabig úgyis elég kevés lesz. Kaptam egyébként feladatot, Andi kutatásába szállok be, és már az első kanyarban el is véreztem, azt hiszem, de nem adom fel, akkor is megcsinálom, amit megbeszéltünk.

hogy kimenekítettem a blogot. Kaptam egy emilt a hotmailre, hogy azt a blogot márciusban megszüntetik, úgyhogy vagy átköltöztetem ide, vagy el fog veszni. Kár azért érte, szerettem például a hátterét.

Tegnapelőtt éjjel már álmomban is gúnyolódott Tomi, ez már a vég. Már nem emlékszem a szituációra, és Tomi sem, pedig amikor felébredtem, gyorsan elmeséltem neki, a feledés homályába ne merüljön. Aztán erre tessék. Elég régen volt utoljára olyan nehéz éjszakám, mint ez a legutóbbi, mondjuk úgy július-augusztus tájékán, amikor a bölcsességfogam miatt szívtam. Most nem fájt mondjuk semmi, viszont az éjféli fekvés után felébredtem fél 2-kor, 2-kor, 3-kor, fél 4-kor, 4-kor, 5-kor, fél 6-kor, majd végül 6:10-kor, de akkor már az órára. Nem emlékszem, álmodtam-e valamit, de arra igen, hogy minden ébredéskor a hülye póktól féltem, és Tomi is többször felébredt miattam. Igazából arra gyúrok, hogy majd vasárnap jól kialszom magam. Úgy rendesen, nem spórolósan. Mondjuk egy 10-12 órában. Holnap már péntek, de mindig, amikor éppen ellazulnék, rájövök, hogy holnap is kelni kell, ráadásul lesz két saját órám meg egy doktoris, lassan számíthatok óralátogatásra, ami mindig stresszes, ráadásul most hul