LizaGazdija

amelynek keretében megtanulok egyedül boldog lenni, nehezebbnek tűnik, mint gondoltam. Erre utal az, hogy csak eszembe jutott, hogy az idei 15 esküvő után jövőre legalább 10 babára számíthatok, és ennek hatására fél órát bőgtem. Van hová fejlődni, azt hiszem. Nem tudom pontosan, hogyan álljak neki, de első lépésnek beruházok egy siklóernyős tanfolyamra* meg egy hátmasszázsra. A többi majd kialakul. * Igen, arra, amiről a múltkor a wingsuitos tragédia után lebeszéltem magam. Mondván, ennél már úgysem lehet rosszabb, akkor meg miért ne repkedjek.

- K. akkor ment nyaralni, amikor én, de napra pontosan, és napra pontosan akkor is jött haza, így egy edzésről sem hiányoztam. - K. akkor ment üzleti útra, amikor én beteg voltam, így egy edzésről sem hiányoztam. - Mivel kicsit megint viharvert a lelkem, úgy döntöttem, rohadtul megérdemlem, hogy a jövő csütörtököt, Halloween napját teljes egészében magamra szánjam, reggeltől estig, hogy egész nap csak az ünneppel foglalkozzak. Azt volt a legnehezebb keresztülverni magamon, hogy nem megyek edzésre, de végül is sikerült. Nem egészen egy órával később az edzésen K. bejelentette, hogy jövő csütörtökön nem lesz edzés. Most mondja valaki, hogy nem vagyunk teljesen egy hullámhosszon! Megjegyzés: Ugyan néha van helyettesítés, ha K. nem tud órát tartani, de én egyszer kipróbáltam a helyettesítést, és az egy életre elég is volt. Olyan gagyi órán még soha nem voltam, mint akkor, pedig jártam már néhány oktatónál stepen. A többiek mazochisták, néhányan mindig mennek helyettesítésre, és min