Ma tudtam meg
Legrégibb barátnőm, Réka ugyanabba az általánosba járt, ahová én, csak egy évvel alattam, mert évvesztes (amúgy egyidősek vagyunk), és mivel szünetekben gyakran átmentem hozzá az ő termükbe, az osztálya nagy részét ismertem, olyannyira, hogy most is fel tudom sorolni szerintem legalább az osztálytársai felét vezetéknévvel együtt, és előttem van az arcuk is. Ja, meg nyaranta sokszor táboroztunk együtt, szobatársak is voltunk sok lánnyal közülük. Réka ma írt, hogy ma ért el hozzá a hír, hogy azon a buszon, amelyik a horvátországi egynaposról tartott hazafelé, és Szabadbattyánnál balesetezett, utazott az egyik volt osztálytársnője, akivel még én is sokszor találkoztam sulin és táboron kívül is, mert akkoriban ők ketten legjobb barátnők voltak - és ő az egyik halálos áldozat. Nagyon szíven ütött a hír. Nem azért, mert nagyon kötődtem volna a lányhoz, nagyon közeli ismerősöm lett volna, de megrázó a tudat, hogy az az egykori kislány, akivel nyáron egy szobában aludtunk a táborban, és akivel