Megérkeztem
Tegnap búcsúzásképpen elmentem Krisz órájára, mert ő pont 8-án jött vissza a 2 hét szabadságból, így csak tegnap tudtam vele meg a csoporttal találkozni. Akkora adag boldogsághormont adott a step aerobic meg a sima aerobic, hogy alig bírtam hazavinni. Meg izomlázat is adott, még hasizomlázat is, ami külön öröm. (Hasizomlázam irtó ritkán van sajnos.) Reggel kicígöltem magam meg a hatalmas batyuimat Kelenföldre tömegközlekedéssel, és tök büszke voltam magamra, mert tök simán ment. (Egy óriási bőröndöm volt, kb. 25 kg, egy szép, nagy hátizsák kitömve, benne többek között a laptop, a hatalmas oldaltáskám, a barcelonás, amit anyuéktól kaptam szuvenírként, valamint egy szatyor, benne a farmerdzsekim, a sálam, a vizem meg a tegnap főzött chilis babom.) A hátam mondjuk a beszakadás szélén áll, de azon egy nagy alvás sokat fog javítani.Vicces módon már a villamosmegállóban összefutottam azzal a (magyar) kollégámmal, akivel Máltán együtt dolgoztunk, és aki utánam két héttel jött haza. Ígérte,