... hogy nem sétálok sötétben egyedül a körúton. Lizával sem. Erre megint. Valamelyik nap muszáj volt, és nem ért semmi kellemetlen élmény. Ezen felbuzdulva másnap is lementem Lizával 11-kor, és akkor sem volt semmi. Ettől olyan bátor lettem, hogy harmadszor is kimerészkedtünk sötétben. Ekkor találkoztunk először Basználak bácsival, de ezzel még nem volt bajom, jót nevettem rajta, hogy milyen kulturálatlan emberek vannak. Utána következő este Tomival együtt mentünk le későn, és akkor is elsétált mellettünk a bácsi, jól meg is nézett. Ebből arra következtettem, hogy ideszokott, mostantól itt fogja húzni maga után a gurulós szatyrát minden este, tehát többet nem megyünk le egyedül. Ma viszont 7-kor még nagyon meleg volt, Liza pedig nagyon melegben őrjítő tempóban halad, gyök kettővel, ami azt jelenti, hogy minden egyes tyúklépésem után várok vagy fél percet, mire utolér. Így aztán 10-kor indultunk el, és másik útvonalat választottam, nehogy megint összefussunk a bácsival. (Mintha bármi i