Most már azon megy a nyűglődés, hogy melyikünk játékszabályai nyernek. Most már nem adhatom be a derekamat, ha nem akarok segget csinálni a számból. Nem könnyű a történet, azt meg kell hagyni. (Igen, még mindig Leviről van szó. Biztos eljön majd a nap, amikor már nem lesz róla szó.) Kora délután, még a szélvihar érkezte előtt, kiballagtam a szigetre, és futottam egy kört. Azért jó, hogy egy kilenc héttel a verseny előtt kezdtem a készülést egy nyolc hétre készített felkészülési tervvel, mert így a tropa térdem miatt be tudtam iktatni plusz egy laza terhelésű hetet, amikor is kétszer voltam csak futni, mindkétszer egy kört. 32 és fél percet csináltam ma. Nem is volt szörnyű, a térdemnek pl. egy szava sem volt, csak a talpam zsibbadt el nagyon. Ez meg mitől lehet? A fene se érti. Jövő héttől mindenesetre megint rendes futóedzések jönnek, sok jéggel és Voltaren Fortéval. Aztán a félmaraton után majd ellátogatok az ortopédiára.