LizaGazdija

Hétfőn néztük meg Rékával a Tháliában, ezt kaptam tőle szülinapomra. El kellett volna olvasnom harmadévben, de megelégedtem egy viszonylag részletes összefoglalással, mert addigra már nagyon utáltam az egészet, és nem akartam sokkal több időt szánni a németes dolgokra, mint amennyit feltétlenül muszáj volt. (Tulajdonképpen ha valaki szereti a németet, akkor nem szabad német szakra mennie, maradjon inkább műkedvelő.) A darab megtekintése után sem fogom egyébként elolvasni az eredetit, nem érzem a hatalmas késztetést, de egyszer majd talán fogom. A korról meg Brechtről ilyenekre emlékszem, hogy epikus színház, nagy újítások, például nincs függöny. Az tényleg nem volt. Az epikus színház célja az, hogy a nézőt elgondolkodtassa, mégpedig anélkül, hogy együttérezne a szereplőkkel. Hát, az elméletből kb. ennyi maradt meg. Réka a Koldusoperából írta a szakdogáját, elidegenítő hatásokat kutatott benne, ezért is szerette volna megnézni ezt az előadást, miután két másikat már látott. A történet d

Anyu szokta mondani, hogy ha egy régi ismerős hirtelen felbukkan a semmiből mindenféle látható apropó nélkül, akkor hamarosan kiderül, hogy valamiben tudsz neki segíteni, lehetőleg ingyen, mert jófej vagy. És tényleg. Zenei aláfestés erre található.