LizaGazdija

Tegnap a Tesco előterében egy néni elvette a szemüvegem, befújta egy csodaszerrel, majd azt állította, hogy ettől 3 napig nem lesz koszos a lencse, és ideges volt, amikor nem vettünk tőle csodaszert annak ellenére sem, hogy összetapicskolta meg összevizezte a szemüveget, és tényleg minden lepergett róla. Mondjuk inkább legyen ideges ő, mint én, amikor a csodaszerre kiadott (vélhetően) sok ezer forint után vettem volna észre ma reggel, hogy az első véletlen hozzáéréstől ujjlenyomatos marad a lencse.

Hirtelen megváltozott valami, és most már nem sírni van kedvem, ha meglátok róla egy képet, hanem mosolyogni. Nemsokára elkészül az a 100 képes album, amiben a fele minimum Liza képe (direkt ezért vettem a kupont, miután meghalt), és már alig várom, hogy le lehessen venni a polcról, és át lehessen lapozni, amikor olyan kedvem van. Azért egy album mégis más, mint gépen kattintgatni.

Múlt szombat. Fél éve még úgy volt, aznap az esküvőm lesz, de aztán máshogy alakult, és inkább kirándulni mentünk. Szervezett, buszos túra volt, anyuékkal meg anyu egyik barátnőjével és az ő fiával mentünk, összesen hatan. A busz hajnali 5-kor indult a Délitől, de 4:40-től lehetett gyülekezni. Mi 3-kor keltünk, ha jól emlékszem, és nem volt könnyű összeszedni magunkat. Pláne úgy, hogy éjfél után feküdtünk. Legalább Marcival nem kellett huzakodni a séta hosszán, mert már péntek este átvittem Éva nénihez, úgyhogy csak magunkkal kellett megküzdeni - az sem volt könnyű menet. 4:40-re oda is értünk a Délihez, és éppen apuék kocsija mögé parkoltunk. Mint utóbb kiderült, ez jó döntés volt. Összesen három buszon vittek a szervezők 150 embert meg három túravezetőt. Mi kaptuk a legjobbat :), egy hihetetlenül jó pasit, aki egyébként érdekes módon dohányzik. Ez önmagában nem fura, de azért egy olyan embertől, akinek az a munkája, hogy kirándul, kicsit meglepett. 5-kor elindultunk, a srác elmondta,