Indul az év...
... Ez abból látszik többek között, hogy megint elő kell vennem a naptáramat, mert úgy érzem, ennyi programot már alig tudok fejben tartani. Hiányoznak a gimis évek. Ez tiszta perverz, ha azt nézzük, hogy nem voltam jóban az osztálytársaimmal, nem szerettek, és 8. óta egyetlen barátnőm sem volt ott. És mégis. A boldog békeidők, amikor 3 oldalból írtunk nagydogát! A boldog békeidők, mikor sosem kellett stresszelni semmin! A boldog békeidők, amikor az iskola utáni kötelező plusz elfoglaltság a fél-egy óra leckeírás volt! A boldog békeidők, amikor a karácsony karácsony lehetett, és fel sem merült az emberben, hogy hupsz, most tulképp tanulni kéne! Azért azt hiszem, ezt a tanári motivációs eszköztáramból majd kihagyom, én is mindig hánytam attól, aki azzal érvelt, hogy bezzeg az egyetem majd milyen szar lesz meg nehéz. Mert ugye minden relatív... Akkor az volt nehéz, most meg ez. És éppen ezért most oda vágyom vissza, mert az most már a boldog békeidő. Elhatároztam, hogy megveszem a Br