LizaGazdija

Flóra még nincs négyéves, de már másodszor jár úgy, hogy pont a legjobb barátja megy el az oviból. Most legalább annyi szerencséje van, hogy a kisfiú Bécsben maradt, csak másik kerületbe költöztek, és mivel elég jó a tömegközlekedés, nem olyan bonyolult összefutni. Ma volt az első közös játszóterezésünk, amit Flóra nagyon-nagyon várt*, és bár az első pár percben nagyon zavarban volt, hamar feloldódott, és úgy játszottak, ahogy (gondolom) az oviban szoktak. Pár hónapja mesélte egyszer a gyerek, hogy rájuk szólt az óvónő, "nicht quietschen", ami azt jelenti, "ne visítsatok". Na, most M. anyukájával megértettük, mire gondolt ekkor az óvónő :D Nagyon tud visítani mindkettő, együtt meg aztán, hajjaj... Nagyon édesek voltak. A kisfiú vigyorogva rohant oda Flórához rögtön az elején, amikor meglátta, és végig együtt játszottak, nagyokat nevettek, ölelgették egymást. Úgyhogy még fogunk találkozni. M. anyukája jelenleg nem mozog valami könnyen, mert a kilencedik hónapba lépet...

Tök jó hetünk volt. Szerdán délután jött Blanka, és bár csütörtök reggel ment is haza, egy teljes estét meg egy reggelt végig tudtunk beszélgetni. Blanka gyerekkorában évekig élt Bécsben, úgyhogy ismeri a várost, turistáskodásra nem vágyott, itthon voltunk. Nagyon jó érzés volt megmutatni neki, hol lakunk, mert azért mégis izé, ha az ember legjobb barátnője még nem ismeri az ember lakását. Pénteken este aztán jöttek anyuék. Márciusban voltak nálunk utoljára, ezért egyrészt időszerű is volt már az újabb látogatás, másrészt azóta egy csomót változott a lakás, most már sokkal otthonosabb, mint akkor, úgyhogy ezért is örültem, hogy ők is megnézték. Péntek este beszélgettünk egy jót, tegnap besétáltuk a belvárost (Stephansplatz-Karlsplatz-Stephansplatz-Rathaus), megnéztünk összesen négy vásárt (kettő volt tervben, a Karlsplatzon meg a Rathausnál, de közben észrevettük, hogy már megnyitott a Stephansdom előtti is, és a Rathaus felé sétálva a spanyol lovasiskola épülete előtt is belefutottu...

Sophie-t Máltáról ismerem, egy laser tag eseményen találkoztunk, és aztán barátságba kerültünk. Ő svéd, most már öt éve Máltán van, és bár szeretne eljönni, nem olyan egyszerű az, úgyhogy sok a bizonytalanság az életében. Két és fél éve volt Pesten látogatóban, aztán két éve Bécsben is találkoztunk pár napra. Most Prágába ruccant ki (pár havonta elutazik pár napra valamelyik európai városba, ő így használja fel a rendelkezésére álló szabadságot), és ha már ott volt, én meg itt vagyok, átugrott ide hétvégére. Pénteken jött, holnap reggel repül vissza Máltára. Nem akart nálunk aludni, úgyhogy megint abban a hostelben lakik, ahol két éve voltunk. Péntek este együtt vacsoráztunk hárman, Tomival, mert Sophie nem tudott eljönni az esküvőnkre, de kíváncsi volt Tomira. Turistáskodni már nem nagyon akart, mert harmadszor van Bécsben, és az első alkalommal minden híres helyen járt már. Így tegnap sétáltunk egy nagyot délután ill. kora este a belvárosban, ma meg moziba akartunk menni, de nem vett...

A barátnőim (nagy része*) anyuval kiegészülve szerveztek nekem ma estére lánybúcsút. Szerintem tökéletes lett. Tök jó játékok voltak, a hangulat is jó volt, volt saját koronám, kitűzőm (anyu horgolta), fátylam meg vállon átvetős szalagom, és semmi kínosat nem kellett csinálni. Utólag megállapították, hogy az utca emberéhez odaballagós kihívásnál akár több aláírás összegyűjtését is feltételnek szabhatták volna, mert így, hogy ötöt kértek, és a belvárosban volt a buli, kb. fél perc alatt teljesítettem a feladatot. Ja, és voltak lufik is, azt a kettőt, ami a "trónomon" volt, ott is hagyom, amíg le nem eresztenek. Eredetileg egyébként a lépcsőházban voltak, a korlátra kötözve, de mikor hazaértünk anyuval (mert ő "vitt el" itthonról két órára, hogy a lányok készülődhessenek), felhozták őket a lakásba. Annyira figyeltek minden részletre, teljesen meghatódtam. Még a kaja is olyan volt, amit én is szívesen eszem, a rágcsálnivalók is gluténmentesek pl., a szendvicsek is......

Olyan hétvégém meg hétfőm és keddem volt, hogy ha megpróbálnám leírni, miket csináltam, szerintem lenne egy kilométeres a bejegyzés. Így csak azt sorolom fel, kikkel találkoztam. - Judittal, aki Máltán a randioldal ügyfélszolgálatán volt a kolléganőm, és másfél éve nem láttam, de végre egyszer egyszerre vagyunk Pesten. Annyira jó volt látni, úgy örültem neki, fülig ért a szám végig. - Az Andikkal, akiket mostanában csak sátoros ünnepeken látok, de hát ez van, amikor három ember háromfelé él, egyikük ráadásul egy másik országban. - Danival, aki az unokaöcsém, és most is elfelejtette elhozni a Pán Péter tiszteletpéldányait, viszont engesztelésül kaptam tőle egy hideg habos kakaót meg egy Cserpes trudit, és nagyon örül az eljegyzésnek, és nagyon várja, hogy megismerje Tomit. - Pannával, akivel egy repülőn mentünk Máltára, és aztán abban az egy hónapban, amíg ott volt, jó barátnők lettünk. Vele tök véletlenül futottunk össze a villamosmegállóban, és csak öt percet beszéltünk, de akkor...

Szombaton repültünk Blankával, tegnap érkeztünk Pestre, ahonnan ő hazament, én meg vissza, Maria Taferlbe. Nagyon-nagyon jó kis nyaralás volt, pihenés ohne, nyilván, mert mindketten úgy nézünk várost, mint a gép - evés, ivás, pihenés nem fontos, minél többet látni viszont igen. Szombaton este érkeztünk meg, és még várnunk is kellett a szálláson, hogy valamennyire feltöltődjön a fényképezőm, ami a repülőn azzal nyitott, hogy közölte, lemerült, pedig előző este feltöltöttem. (Vagy nem, igazából félig voltam csak tudatomnál a fáradtságtól, szóval könnyen lehet, hogy én izéltem el valamit.) Miután úgy nézett ki, kibír a gép egy esti sétát, elindultunk, és megnéztük a spanyol lépcsőt meg a Trevi-kutat, és hűha. Gyönyörű volt mindkettő, illetve főleg a kút, mert a lépcsőt most felújítják. Ja, a kivilágított Colosseum teliholddal sem volt épp kutya. Vasárnap megnéztük a Colosseumot, a Forum Romanumot, a Palatinust, a Capitolinust, a Circus Maximust és az igazság száját, valamint a Forummal sz...

Na, hát ez a nap nem volt valami jó. Egyrészt megint stresszelek, hogy nem lesz munkám, és haza kell menni, amit rohadtul nem szeretnék, nem ennyire gyorsan*, másrészt nem írt még a srác. Azt meg tudtam magyarázni, hogy hétvégén miért nem tette - otthon volt a húgával, akit majdnem egy éve nem látott, és nem tudja fejből a jelszavát az oldalhoz, ezt már a randi előtt írta egyszer (mondjuk nem csoda, én sem tudom az enyémet, tök bonyit adnak, aztán vagy nem lehet átírni, vagy csak nem találtam meg, hol lehetne). Úgy gondoltam, ma estig még okés, ha nem válaszol semmit, mert tegnap ért vissza, biztos jó fáradt volt, szóval először ma veheti rá magát, hogy írjon. A határidő az volt a fejemben, hogy ha holnap reggelig nem találom a válaszát, akkor tovább kell keresni, mert akkor nem érdeklem. Azért a biztonság kedvéért már pár órája ezen is stresszelek. Így aztán inkább elmesélem Münchent, hogy jobb legyen a kedvem, meg hogy sose felejtsem el, mennyire jó volt. Ugyanitt kérem szépen, hogy ...