LizaGazdija

Karácsony majdnem három hete volt, de én máig sem mutattam meg, miket csináltam kézzel idén. Azt már mondtam, hogy amit Levente* kapott, nem is fogom, mert okosan elfelejtettem lefényképezni, de a többit azért megmutathatom :) Nem sok, persze, de idén ennyire futotta. Vagyis tavaly. Kis házikóban sajtos perec, előtte karácsonyfa. A sajtos perec volt SK. Ebből kettő készült, összesen hét órán át. Ez a ház belseje... ... ez meg az udvara. Én festettem és ragasztottam, az tartott olyan sokáig.  Decoupage-olt karácsonyfadíszek meg SK sport szelet. *Tessék, kint van. L, mint Levente. Annyit már csak megérdemel, hogy a nevén nevezzem. Azon ugyan még dolgozunk, hogy eldöntsük, "kik is vagyunk mi", de neve van, ez biztos.

Avagy Tücsök szól a tűzhelyen. A karácsonyi könyvek közül a harmadik, igaz, nem karácsonykor, hanem január második felében játszódik. 2014-ben az első olvasmányom. Nem ez a kiadás van meg, de ez tetszik. Szeretem Dickens műveit, mert nagyszerű stílusban íródtak, olvastatják magukat, és a történetek is nagyon jók. Ez mégis csalódás volt most. A felvezetés tetszett: boldog, fiatal pár kisbabával, morcos játékgyártó (micsoda ellentmondás!), szeretet és szerelem, ameddig csak a szem ellát, meg a tücsök, aki ciripel a tűzhelyen, és az otthon jelképe: amíg ő van, meleg otthon is van. Aztán jött a konfliktus. Az már nem tetszett, mert hiteltelen volt, nem is igazán tudtam elképzelni, hogy az történjen, amit az elbeszélő el akar velem hitetni. Aki látott már közelről nőt, vagy aki nő, az azonnal tudja, hogy a felvázolt gyötrődés egy hülyeség, és ezek után bosszantó, hogy vagy 20-30 oldalon át megy a balhé. A megoldás persze azt igazolja, aki azt mondta, ilyet egy csecsemős anyuka nem