LizaGazdija

Mindkettőnknek minden jegye megvan a Nagy-Britanniában és onnan Magyarországra repkedéshez. Nekem a WizzAir eleinte nem akart jegyet adni, de végül én nyertem. Ezennel elkezdtem izgulni. Ő is. Átpakoltam a ruhásszekrényt, így az ő ruhái is el fognak férni. Biztató a gondolat, hogy már csak pár hét, és aztán többet nem lesz olyan, hogy egy-másfél hónapot külön kell tölteni. Vár engem, várja Máltát. Én őt jobban, mint Máltát, bár most már kezdenek megjelenni azok a posztok, amelyek miatt egyre jobban hiányzik a sziget. Ma sárkányhajóverseny volt, pár hét múlva eper-, kicsit később Nutella-fesztivál, melegszik az idő, már lehet napozni, lassan újra biztonságos lesz úszkálni a tengerben. Kíváncsi leszek, milyen érzés lesz visszamenni, és arra is, Gergőnek milyen lesz jobban megismerni Máltát, miután januárban eltöltött ott egy hetet. Azért mindketten arra számítunk, hogy nagyon jó lesz ott nekünk, és Gergő pláne odalesz a helyért. Januárban pólóban császkált, és egyszer fülig érő mosollyal...

Grantown-on-Speyben van egy elég pici, ugyanakkor nagyon igényes könyvesbolt. Egyik délutáni sétánk során betértünk oda Gergővel. Egy idősebb hölgy volt az eladó, és amint beléptünk, azonnal ránk repült, mindenáron csevegni akart. Gergő vevő is volt erre, én nem annyira, mert engem nagyon érdekeltek a könyvek. A hölgy egy idő után le is vette, hogy Gergőhöz érdemes beszélnie, mert ő reagál lelkesebben, így velem már nem foglalkozott, úgyhogy én elindultam nézelődni. Lenyűgözött a bolt, rengeteg nagyon érdekes könyvet találtam, és nem győztem sóhajtozni fölöttük. Viszonylag hosszú idő után Gergő is csatlakozott, és amikor látta, mennyire el vagyok bűvölve, megkérdezte, beköltözöm-e. Mondtam, hogy azért ott még nem tartunk, különben sem tudnék vagy akarnék egész nap beszélgetni, hiába aranyos és okos a hölgy. Megnéztük még a felnőtt részleget is, és percekig a kezemben volt egy könyv, és sajnálkoztam, hogy már így is túlsúlyos a bőröndöm, mert különben simán megvettem volna. Egy krimi, a...

Péntek este beutaztunk Invernessbe Grantownba, mégpedig az utolsó busszal, ami délután 4 órakor indult. Ezen azóta is jókat mulatok magamban. Kérdeztem Gergőt, mit csinál az ifjúság, ha péntek este bulikázni szeretne, de mondjuk fél 5-ig kell suliban lenni (ott megesik), mondta, akkor az ifjúság taxit hív. Okos. Invernessben sétáltunk egy kicsit, aztán vacsoráztunk egy szuper étteremben, a Mustard Seedben, ahol kb. 17 év után először ettem megint kacsát. Legutóbb annyira nem ízlett, hogy hányingerem lett tőle, és nem hiszem, hogy erről a szakács tehetett, mert Mama nagyon tudott főzni. Szóval kicsit bátor dolog volt bevállalni a kacsamellet, de az derült ki, hogy isteni. Azóta is kacsát akarok enni. Hehe. Inverness és a Ness folyó Inverness vára Kacsaaaa! Isteni volt. Gergő megcsodálja a desszertjét Ez meg az én desszertem: vaníliapuding "macerált" eperrel Nagyon helyes kis panzióban aludtunk. A vendéglátónk egy 63 éves pasi volt, aki aznap lett...

Máltáról Észak-Skóciába eljutni nem egyszerű. Először ki kell menni a reptérre. Ez a része sima liba, ha valakit kivisz a jófej kolléganője, mint ahogy engem kivitt Judit. Ott hosszasan kell várni a csomagfeladásra, mert a többi utas a 11:55-kor induló géphez már 9:30 előtt megérkezik. (Nem is értem.) Ha kiderül, hogy a feladott poggyász laza két kg túlsúlyt rejt, akkor át kell menni a reptér túlsó felére (ez egy kis reptér, ezért kb. egy perc séta az egész), ott ki kell fizetni 20 eurót, majd a bizonylattal vissza kell ballagni, ugrani kell a sort, oda kell adni a papírt a nőnek, aztán lehet menni utunkra. 10:40-kor kiderül, melyik kaputól indul majd a gép, aztán 11:45-kor végre meg is lehet kezdeni a talpalást a gép felé. Lehet sejteni, hogy ebből tökre nem lesz 11:55-ös indulás. A kapunál már erősen lehet izgulni, mert csak az első 90 nagy kézipoggyászt engedik fel a fedélzetre, a többit ingyenesen feladják, és ha a nagy kézipoggyászban a laptopunk utazik, akkor ennek nem örülünk ...