LizaGazdija

Tegnap este előbb felborítottam az íróasztalon álló kislámpát, aztán odavertem az asztalhoz az egeret, majd beleléptem a tálba, amiben illatosító híján padlótisztítót tartunk, hogy Gergő ne érezze a cigiszagot, amit én már most sem érzek, mert én kevésbé vagyok rá érzékeny. Ekkor gondoltam, inkább befejezem az esti készülődést, és kivételesen fürdés nélkül lefekszem aludni, hátha akkor senkiben és semmiben nem teszek kárt. Aztán meggondoltam magam, végül is nagyon jól tudom, hogy nem nagyon tudok aludni fürdés nélkül, így kimentem a bőröndhöz az előszobába, és hogy ne zavarjam fel a lakótársat, villanykapcsolás nélkül nekiálltam keresni a fürdés kellékeit. A borotvát azonnal meg is találtam. Csoda, hogy le nem vágtam a kezemet. A következő fél órában Gergő vérzést csillapított meg sebet kötözött, én meg felváltva nevettem és sírtam, néha egyszerre a kettőt, mert nagyon vicces volt a szituáció, viszont nagyon fájt az ujjam. Ez a történet is azt bizonyítja, hogy mindig az első megérzés a