Na, ki emlékszik,
mit csinált pontosan egy éve? Nekem könnyű. Épp a kórház felé robogtunk a taxival (hajnali negyed kettő körül), vagy talán már pár perce odaértünk. Onnantól aztán volt minden: fájáscsökkentő gyógyszer infúzióban, mentős száguldozás a város másik felébe, egy másik kórházba, további két fájáscsökkentő, egy tüdőérlelő, kisebb pánik, hogy még szülésfelkészítőn sem voltam, semmi légzéstechnikát nem tudok, aztán két fájás között egy szünetben mondtam, hogy még ki sincs festve a szobája, mire Tomi kinevetett, és javasolta, hogy most a szüléssel foglalkozzak, úgy éreztem, leszakad a derekam, sehogy sem volt jó feküdni, aztán 5:07-re megérkezett Flóra. Iszonyú pici volt, de tényleg hihetetlenül apró. Szülés közben kérdeztem, a mellkasomra teszik-e majd, de mondták, hogy ennyire korán érkező babát biztos, hogy nem, de majd az intenzíven sokat lehet rajtam. Aztán 7/9/9-es lett az APGAR-ja, ezért nagyon kis időre mégis megkaptam, kb. egy percre. Nagyon megható pillanat volt, és alig mertem hozzá