Adventi koszorút készítünk
Amikor a férjed hoz fenyőágat a koszorúalapra. Amúgy nyilván felismer egy fenyőt, csak annyira fáradt, csoda, hogy hazatalált. Ettől függetlenül sírok a röhögéstől. Ehhez hasonlóan vicces eset múlt héten volt utoljára, amikor bölcsi után ő öltöztette Flórát, és hosszas küzdelmek árán, csakazértis alapon beleszuszakolta a gyerek lábát az overál ujjába, aztán nem értette, miért áll furán a kapucni. Még a gyerek is csodálkozott, nekem meg attól is nagyon jó lett a kedvem. Ez a bejegyzés Tomi jóváhagyásával készült. A koszorút felírjuk a veszteséglistára, majd vasárnap nekiugrunk megint. Reméljük, lesz itthon fenyőág. Vagy idén tujával borítjuk az alapot, végül is az is örökzöld.