Kicsit kirántott a depiből, hogy ma milyen pörgés volt a munkahelyen. (48 e-mailt várnak el per nap, én ma 98-at írtam meg, és bent maradt a végén 31, igaz, ezeket mind megnéztem, és mindnél úgy láttam, hogy nem tudok vele mit kezdeni.) Azon meg nagyon megdöbbentem, amikor este 10 körül megszólalt a magyar mobilom, és Levi keresett. Fel is vettem azonnal, mert meglepetésemben ezt tudtam reagálni. Megkérdezte, hogy vagyok, van-e valami komolyabb kapcsolatom, és akarunk-e találkozni. Heheee. Amúgy nem tudom, emlékeztek-e Levire, tavaly novemberben jött oda hozzám a villamoson egyszer edzés után, aztán összejöttünk, és egy darabig játszotta, hogy velem akar lenni, de közben meg tökre nem csinált úgy, mintha akarna, meg jó eséllyel volt neki otthon, vidéken barátnője, esetleg több is, aztán végül Valentin-nap előtt mondtam neki, hogy akkor nekem ennyi elég volt, aztán meg elég sokáig sírtam utána. Egy darabig még járt utánam, aztán áprilisban egyszer felhívott, de nem vettem fel, és azót