LizaGazdija

Ma vittem magammal a Grincset könyv alakban az egyik helyre, ahol egy 36 éves nőt és egy 13 éves kisfiút tanítok. Mindkettőjüknek mondtam az órája elején, hogy úgy terveztem, elolvassuk ma a könyvet. (Kb. 15 perc, több benne a kép, mint a szöveg.) A reakciók eléggé eltérőek voltak. A 36 éves nő (kb. sikítva): "Ooooh!!! Really? Ooooh! Thank you very much!! Ooooh!" A 13 éves kisfiú (nyávogva, világfájdalmas arckifejezéssel): "Nooooo! Why? Why do we have to? I don't celebrate Christmas! I don't care! Nooooo!" Hehe :) (Megjegyzés: Az anyuka egy darabig hagyta, hogy én lapozzak, de egy idő után annyira magával ragadta a történet, hogy kikapta a kezemből a könyvet, és ő lapozott. A kisfiú torkán is lenyomtam a történetet, nyilván, és a végén kénytelen volt beismerni, hogy tetszett neki, bár ez már közben is látszott azon, ahogy kommentálta az eseményeket.)