Mire felvirradt a kirándulás reggele, egy ember kivételével mindenki lemondta a részvételt. Úgy döntöttünk Tomival, hogy azért mi kirándulunk, csak a találkozóponton megkérdezzük az egyetlen diákot, jön-e velünk így is, hogy egyedül lesz, vagy inkább ugorja ezt a programot, és hazamegy. (Nem lakik messze Hűvösvölgytől.) Miután ezt megértekeztük, a kutyánk is felébredt, előtámolygott a kosarából, majd hányt kettőt, aztán ment a dolgára. Rendkívül érdekes egy állat ez, és annyira megdöbbentem, mikor láttam, hogy öklendezik, hogy nem tartottam a szája elé zacskót, úgyhogy persze takarítani kellett utána. Szendvics- és teagyártás, majd pakolás következett, végül elindultunk. Megálltunk azért a Moszkván is, hátha odament valaki olyan, aki eredetileg nem szólt, hogy jönne, de nem. Hűvösvölgyben aztán az az egy szem diák azt mondta, szívesen kirándulna velünk, úgyhogy útra keltünk. A Nagyrétet megkerülve indultunk Kis-Hárshegy felé, ahol felmásztunk a kilátóba, és szép, sűrű ködöt láttu
