LizaGazdija

sosem hazudtolja meg önmagát. Szeptember 5-én értesítenek, hogy szeptember 7-én szíveskedjek befáradni egy szemináriumra délben. Hihetetlenek, de komolyan.

Nekem rossz, hogy itt a kutya. Még két hónapom se volt rá, hogy "elbúcsúzzak" a kutyámtól, pedig úgy készültem, arról volt szó. Érdekes, hogy nem csütörtökön lett rossz, hanem csak ma, de ma nagyon. Ettől még a kutya természetesen marad, meg nagyon igyekszem kedves lenni vele, meg játszani, meg mindenféle programot kitalálni neki, de azért csak eszembe jutott ma vagy hatszor, hogy bár ne lenne itt. Szegény kutya.

Nem tudom, antiszoc vagyok-e, de az a gondolatom támadt, hogy én csendben szeretnék utazni. Főleg este fél 10-kor, főleg hétfői napon, főleg akkor, amikor olyan borzalmas napom volt, mint ma, és olyan fáradt vagyok, mint ma. Akkor szeretek a gondolataimba mélyedve utazni. Persze nem várom el, hogy teljes kuss legyen körülöttem, mert nyilván nem a színházban vagyok, meg az nem is zavaró, ha emberek normál hangerőn beszélgetnek. De könyörgöm, ne kelljen már azt hallgatnom, ahogy ötfős csoportok üvöltve röhögnek gagyibbnál gagyibb poénokon... És amikor leszállnak, akkor ne kezdjen már el valami torz énképpel rendelkező lányka popslágereket vernyákolni olyan hangon, mint valami herélt kandúr... Hihetetlen. De még mindig lehet, hogy csak antiszoc vagyok, vagy még annál is rosszabb passzban vagyok, mint eredetileg gondoltam.