Első igazi munkanap
Megvolt az első éles napom, illetve ez még mindig betanításnak számít, de rendes műszak volt, és a kollégáim között ültem. Valami elképesztően lassan telt el ez a nyolc és fél óra, mert alig volt e-mail. Amikor múlt héten belekukkantottunk a rendszerbe, 200 darab volt, ma a történet csúcspontján is csak 25, és mi Irinával nem nyithatunk még meg bármit, csak profilt meg előfizetést törölhetünk, esetleg egyszerűbb kérdésekre válaszolhatunk. De nemcsak mi unatkoztunk, hanem mindenki, aki a németesek közül bent volt. Antje, a trénerünk azért igyekezett lefoglalni minket, elmagyarázott egy csomó mindent, megbeszéltünk pár e-mailt, megmutatott egy-két összetettebb esetet is, hogy azzal mit kell kezdeni, ilyenek, de hát ezt nem lehet nyolc órán át húzni. A hangulat egyébként tök jó, nem lesz itt gond, legalábbis remélem. A közvetlen kollégák között van egy magyar lány, akinek kb. ugyanaz a története a német nyelvvel, mint nekem: valamikor nagyon magas szinten tudta, aztán hosszú évekig nem ha