LizaGazdija

Évek óta minden héten van legalább egy pillanat, amikor arra gondolok, na, most tutira elhúznék egy másik országba, ha eddig még nem tettem volna. Ez is egy ilyen pillanat most. És nem azért, mert itt kolbászból lenne a kerítés, de azért sokat dob egy országon, ha van kiszámíthatóság, tervezhetőség és szociális háló.

Írt valaki egy posztot a Molyon, hogy retteg a kocsiban, ha idegen vezet, most mégis muszáj lesz telekocsival utaznia, és írjanak a közösség tagjai ezirányú tapasztalatokat. Már majdnem hozzá is szóltam, aztán inkább nem, mert minek súlyosbítanám a rettegését. A magam részéről remélem, sosem alakul úgy többet, hogy telekocsival kelljen utaznom, nagyon komolyan megfogadtam, hogy nem fordul elő többet, mert az eddigi számtalan alkalomból egyszer sikerült normális sofőrt kifogni. Számomra a normális az, aki úgy vezet, mint pl. apu vagy Tomi: vezetés közben a vezetéssel foglalkozik, és semmi mással. Vaamiért ők vannak kevesebben. Van rémességi top 3-as listám, azon belül nehéz lenne sorrendet felállítanom. - A pasi, aki Münchenből hazafelé 130-nál fogta a mobilját, és nekiállt képeket keresni rajta arról, milyen szuperül is állt neki a tradicionális bőrgatya az Oktoberfesten. Több ponton sem értettem: 1. Kit érdekel ez?, 2. Miért nem ér rá a legközelebbi pihenőig a csodás fotó, amikor rá...

Kiírtam, hogy vállalok magánórákat angolból. Sokan itt jönnek rá, hogy nem tudnak eléggé angolul ahhoz, hogy dolgozhassanak, ezért kell nekik tanár. Írt is egy nő, hogy a kislányának kellene órákat tartani, heti ötöt, mert akkor mehet itt iskolába, ha alapfokon tud angolul, mennyit kérnék. Mondtam, 8 eurót. Ezt úgy találtam ki, hogy körbenéztem, mennyiért kínálják mások az órákat, láttam, hogy 12-15 euró között, gondoltam, akkor én kérek 10-et, de nyilvánvaló, hogy ha minden nap akar jönni valaki, akkor tőle kevesebbet fogok kérni, mondjuk 8-at. Megjegyzem, ennyit otthon is elkér forintban bármelyik magántanár. Reakció: "Szia! Ne haragudj,de ez nekem nagyon sok!!Főleg ha azt nézem ,hogy egy 6éves gyerekről beszélünk és nem heti 2-3 alkalommal kéne hanem minden nap!!!Azért nagyon szépen köszönöm." Fú, de kiakadtam, azt a mindenit! Rendben, nagyon sok. Nincs közöm hozzá, miért sok neki, nem is érdekel, a magánügye. Itt meg is állhatott volna. Megkérdezte, mennyi, én mondtam...

ahol majd lakni fogok. Az a standard lefolyása a dolgoknak, hogy valaki kiírja, lakótársat/albérlőt keres, írok, hogy engem érdekel a lehetőség, mire válaszol, hogy megnézte valaki, aki már most Máltán van, ki is vette, bocs. Félreértés ne essék, ez így logikus és korrekt, csak most már kicsit unalmas meg kiszámítható. De nem baj, ha én is kint leszek, ez is könnyebben fog menni, mert én is le tudok majd csapni így szobákra. Lesz egy hetem keresgélni, az már csak elég lesz, hogy találjak is valami jót. Ma volt az első olyan élményem, hogy olyan emberrel próbáltam beszélgetni, aki látszólag jól tud angolul, de mégsem, vagy általában véve gyenge a szövegértési készsége. Egészen irritáló volt. Egy szlovák lány szobát hirdet a tengerparttól fél órára, Attardban. A távolság nem túl szimpi, de már ott tartok, hogy mindenre írok, ráadásul a szobához jár saját fürdő, a házhoz meg kert és medence, ami azért nem mindegy, ugye. Válaszol is a csaj, hogy 300 euró mindennel együtt, kauciót nem kér...

Ma reggel odamentem a Teve utcába, ahol 33 várakozó volt előttem, ezzel együtt kb. fél órát várakoztam, majd további öt perc múlva kezemben volt az EU egészségbiztosítási kártya. Ja, a NAV-os igazolásról egyetlen szó sem esett. Nyilván.

Ha nem tudunk jönni órára, akkor előre szólunk. Nem fél meg egy órával előre, hanem mondjuk egy nappal, hogy a tanárunk tudjon tervezni az idejével. Különösképpen nem játsszuk el azt, hogy nem jövünk órára, de még csak nem is szólunk erről, hanem megvárjuk, míg az óra 20. percében kedves, érdeklődő SMS-t kapunk a tanárunktól, hogy mégis merre járunk. Azért, mert felmérjük, hogy a tanárunk pont olyan ember, mint mi, aki tervezne az idejével, ráadásul még a pénzre is számít, mert meglepő módon - hozzánk hasonlóan - ő is pénzből él. Fú.

azok a tennivalók/szabályok, amikről akkor értesítenek, amikor már régen túl késő, valamint azok a kötelező programok, amiknek a dátumát nem egész egy hétre előre közlik, amikor már régen túl késő, mert mondjuk órám van adott időpontban, vagy mondjuk olyan programom, amit hónapokra előre leszerveztem, és nem biztos, hogy le szeretném mondani csak azért, mert öt nappal előtte kiderült, hogy nekem akkor valami más programon kell részt vennem kötelező jelleggel. Ekkora a fejem. Mutatom is, hogy mekkora, csak nem látjátok.

Jaj, olyan szép vagy, gyönyörű vagy, igéző a szemed, alig várom, hogy lássalak, sétálni akarok veled a Margitszigeten, nyünyünyü, milyen okos is vagy, add meg a számod, hallani akarom a hangodat, és küldeni akarok napi 110-120 szerelmes SMS-t! Jó, de majd inkább az első találkozó után, ha nem gond. Többet se ír. Fiúk, nem kellene előadni a hősszerelmest vadidegen lányoknak, mert az már önmagában is ciki és gagyi, ráadásul ha aztán egy szó nélkül eltűntök, a hősszerelmes epizód nélkül nem fogtok totál idiótának tűnni, ellenben így... Siralom.

Az, hogy nem mindenkinek fontos esemény a szülinapom, rendjén is van, érthető, semmi gond vele. Igaz, szerintem egy "boldog szülinapot!" még akkor is belefér. Ami viszont nem fér bele, az a szakításszerűség. Ilyen dolgokat nem emlegetünk a másiknak születésnapon, névnapon, karácsonykor, mert az ünnepek ünnepek, és nem próbáljuk meg őket tönkretenni a másik embernek. Jó lenne, ha ezt mindenki megtanulná.

nem is kell név. That escalated quickly.