Holnap
frizura- és sminkpróba. Eléggé izgulok, hogy mi lesz, és bízom benne, hogy a fodrász nem menekül el sírva, amint meglátja a hajamat. (Életem első fodrászos élménye, hogy a nő behisztizett, cittegett-cattogott, talán még csapkodott is, és közölte, nekem csak azért ilyen a hajam, hogy az ő életét megkeserítsem, és ilyen hajjal nem lehet mit kezdeni. Ezek után kivasalta, amitől úgy néztem ki, mint akinek a fejére húztam egy sátrat. Talán ebből az élményből eredeztethető, hogy a gimis ballagásom után 11 év telt el a következő fodrásznál tett látogatásomig.) Amúgy tényleg egészen kisimultam, nem vagyok már egy ideggombóc, hála az égnek. Nagyon furcsa lesz, hogy holnap nem kell bemennem, persze lesz bennem némi aggodalom, mi van, ha mégis rosszul értettem, és ők azt hiszik, megyek, és nincs is helyettes, stb. Ezeket az aggodalmakat minimalizálni fogja, hogy pénteken személyesen beszéltem meg a kolléganővel, mit csináljon a csoporttal holnap.