Ismerkedni nem egyszerű
Ezt, mondjuk, eddig is lehetett tudni, az elmúlt három évben számtalan ezt alátámasztó tapasztalatot szereztem. Van olyan beszélgetés, ami Skype-on zajlik, másfél órán át tart, és ebből én kb. öt-tíz percet, ha beszélek, aztán a végén úgy búcsúzik a másik fél, hogy ne haragudjak, de nem ér rá tovább. Azonnal meg szeretné oldani az életemet, szerez nekem munkát abban a kisvárosban, ahol ő él, minden, és ezt az egészet nem kedvesen, hanem lekezelően, ellentmondást nem tűrően. Ja, hogy én akarok-e a kisvárosban élni, hát, az huszadrangú kérdés. Van olyan levelezés, ami tök biztatóan indul, hú, de szimpatikus vagyok, hú, de kedvesen írok, ő is szimpatikus, ő is kedvesen ír, majd kér képet (az oldalon, ha nem előfizető, kikockázva lát, de üzenetben csatolhatom a feltöltött képeimet), küldök neki, aztán többet nem hallok róla. Jó, még lehet, hogy ír, végül is nem mindenki grafomán, hogy naponta válaszoljon a kapott leveleire, de hogy azért alapvetően nem egy jó ómen, ha a kép után pár na