Álom
Anyuékkal, Danival és Ibolya nénivel voltam kirándulni. Egy hegygerincen ereszkedtünk lefelé, amit eleve kevésbé szeretek, mint a felfelé mászást, mert csúszik, gurulnak a kövek, plusz fáj a térdem (már álmomban is, nem semmi). Koncentráltam, el ne essek, közben Dani a következő szöveggel traktált: "Legközelebb majd a Bahamákra menjünk kirándulni, jó? Ott is vannak szép hegyek." Én meg morogtam, hogy jól van, ne fárassz már, légyszi, különben is, éppen összpontosítok, hogy el ne essek. Amikor már viszonylag alacsonyan jártunk, le kellett jönni a gerincről, és mellette haladni tovább. A többiek leugráltak szépen kb. két méter magasról, én viszont mondtam, hogy én nem akarom összetörni magam, meg egyébként is fáj a térdem, így nem tudok ugrálni, úgyhogy én megyek addig a gerincen, amíg le nem érek az aljára*. Ibolya néni mondta, hogy jó, ő jön velem. El is értem már oda, ahol egészen alacsony volt ez a gerinc, leguggoltam, majd mégis inkább megfordultam, lehasaltam, és úgy prób