LizaGazdija

Elolvastam a 2011-es visszatekintésemet, aminek a végén kifejeztem abbeli reményemet, hogy a 2012-es év jobb lesz. Nem lett jobb. Történtek jó dolgok, nagyon jók, ugyanakkor történtek rossz dolgok is, nagyon rosszak. Pozitív események - Idén két konferencián adtam elő, mindkettőn sikerem volt, Szekszárdon különösen nagy: sokan odajöttek az előadásom után gratulálni, és a helyi könyvtár vezetője azt mondta, tanítani kéne azokat a dolgokat, amiket én elmondtam, és szerinte nagy jövő áll előttem. Ezek nagyon fontos sikerélmények voltak, nagyon jó rájuk visszagondolni is. - Az év fénypontja az volt, amikor megkaptam a harmadik fordítási munkámat a kiadótól. Ezúttal 560 oldalas könyvet bíztak rám, ami ráadásul egy trilógia első része, és hamarosan film is készül belőle. Ezt egyértelműen jó jelként értelmeztem: talán most már tényleg számítanak rám, talán most már tényleg bíznak bennem, talán most már tényleg rendszeresen lesz fordítói munkám. (Na, nem panaszkodhatom, 2011 után mindjárt

Nekem legalábbis. Ezzel kapcsolatban is visszaolvastam a tavalyi bejegyzést, és ott azt írtam, nem akarok több könyvet olvasni, mint 2011-ben (ez 57 kötet), de jó lenne megint ugyanannyit. Ehhez képest idén összejött a 100 könyv, sőt mi több, 103, annak ellenére, hogy júniustól augusztusig kb. négy kötetet olvastam csak el. Ráadásul még csak nagyon sok nagyon rövid sem volt köztük: ha jól számoltam, úgy 15 darab 100 oldalnál rövidebb könyv van a listámon. Nem szeretnék legjobb és legrosszabb könyvet választani, bár utóbbi címért jó eséllyel indulna A jelenlét előállítása Hans Ulrich Gumbrechttől. Akkor jöhet a kép, mint tavaly: a molyos olvasmánylista a borítókkal, félig-meddig olvasható címekkel. Ha jól számolom, két könyvről nincs kép, de azt hiszem, most nem állok neki kikeresgélni, melyik az a kettő. Nyugodtan el lehet nekem hinni, hogy 103 a pontos szám, a Moly megszámolta nekem. Tavaly olyanokat írtam, hogy az akkori karácsonyra kapott összes, és az előző karác